Bio-Hagyma, globalizáció és a nadrágszíj

Hazánk Erdély éhes. Nálunk ez jó ómennek számít, akinek jó az étvágya az keményen is tud dolgozni. De a mi esettanulmányunkban sajnos ez nem így van.
A lényeg: Hazánk nem képes megtermelni az élelmiszer szükségleteit, a fogyasztásunknak kb. 70%-át a importáljuk. És nem akárhonnan akármit, hanem pityókát Lengyelországból, szőlőt Portugáliából és hagymát Hollandiából.
Kedves fogyasztótársaim, a fennebb említett tények önmagukban még nem képviselnek komoly veszélyt, viszont ha szem előtt tartjuk a Csíki és Háromszéki pityókatermesztés lehetőségeit, a Balazsfaslvi, Rékási, Lippai borvidékeket és a Marosszéki vereshagymát , akkor egy hatalmas mikró gazdasági paradoxon előtt állunk: Van földünk, van hagyományunk, van némi kertészeti tudásunk is, miért eszünk külföldi hagymát és miért sütünk kenyeret amerikai búzából? Miért olcsóbb a brazíliai marhahús mint a hazai?
Testvéreim, ezek nem kommunista hazafias konzumista téveszmék, mint anno Fidel Castro hirdette. Egy valóság jegyzőkönyvesítése inkább. A globalizáció tehetetlenséget és lustaságot indukál .

A székely bácsinak van, tegyük fel 50 ár földje, mert ugye a „nadrágszíj” féle területek Erdélyben napirenden vannak, úgy felaprították a mezőgazdasági területeket mintha orchideákat tenyésztenének. Visszatérve, Ambrus Árpi bá, az EU csatlakozás után, ugye állami SAPARD és FEADR támogatással nekiállt intenzíven vereshagymát termelni. Hollandiából hozatott nemesített „Európailag akkreditált” dughagymát, ezt elültette, locsolgatta, gyomlálgatta, vegyszerekkel nem mérgezte. Természetesen a vidék legfinomabb BIO- Vereshagymája készült a földből kinőni.
És lön az áldott termés. Az 50 áras területen 240.000 hagyma termett meg, az ipari veszteségeket leszámítva kb 30 tonna minőségi szabványos vereshagyma. (Lilahagymának is nevezik)
Ambrus gazda, midőn kijózanodott a 3 napos részegség után, (ugye meg kellett ünnepelni az áldott termést) nekiállt a marketing stratégiákat kidolgozni. Felkereste az imperialista Hypermarket Supermarket Retail hálózatokat (Selgros, Real, Metró, Carrefour, Profi) s kínálta az illatos egészséges EU szabványos székely vereshagymát.
Miért van az hogy utoljára mexikói vagy írországi hagymát vásároltam a Mega Image nevezetű Élelmiszerüzletből? Ambrus bá nem sikerült eladja a hagymáját. Az írek olcsóbban adták ezek szerint.
De Ambrus gazda nem adta fel. A furfangos székely mindig megkapja a maga helyét.
HA törik, ha szakad.

Apóka, Midlife Crisis és a Calvaneo1583

Mi van akkor, amikor az ember betölti a 89 évet. Egy teljes élet ál mögötte. Örömökben teli, ugyanakkor keserűséggel fűszerezett élmények sorozata. Magyarországon született, az első világháborút serdülő leventeként élte meg, a 30 as évek gazdasági válságát fiatal apaként vészelte át, a második világháborút jó oldalon, veszítette el. Oroszországba tartó vonatról ugrott le ’45 ben. Egyetlen leányát kényeztette, iskoláztatta. Sem a zongora, sem a franciatanár nem hiányoztak a házból.

Unokájából mérnök lett, dédunokájából informatikus-antropológus. Eltemette a vejét, a feleségét és a leányát.89 évesen a Távozás mellett döntött. Ő Apóka.

Mi van akkor, amikor az ember a 29.ik esztendejét tölti? Nem a kritikus 30-40-50-60 év, amikor a saját mulandóságával szembesülő törékeny ember bepánikoz, hanem 29. A 29 egy semmitmondó ronda prímszám. Nem jelent semmit. Mit kellene egy 29 éves felmutasson? Milyen alkotást, milyen teljesítményt? Okleveleket, ingatlanokat? Az utókor így kell majd az illetőről megemlékezzen?: „Itt nyugszik Gyuri, volt 1 egyetemi diplomája, egy posztgraduális oklevele és egy mesterije, ezen kívül 2 lakása, 6 hektár földje és egy csomó öröksége.”

Számít vajon az hogy milyen javakat hagyunk magunk mögött? Vagy inkább az hogy milyen emléket őriz rólunk az utókor? Amikor megszűnünk létezni, amikor behunyjuk a szemünket és az agyunk lekapcsol, úgyis mindegy már hogy mi marad hátra s ki mit gondol utólag. De a halálból nem tért vissza senki,Talán azért mert nem tehették. Vagy azért mert jobb helyre kerültek. Mindnyájan megtudjuk erre a kérdésre a választ, csak idő kérdése.

A hinduk szerint minden férfi 3 dolgot kell alkosson: gyermeket, könyvtárat és egy fát . Egy becsületes amerikai adósságokat kell gyártson., ahhoz hogy a társadalom pilléres tagjaként kerüljön az utókor említésére. No debts, no fun! A modern társadalom igényei a család, a lakás, a kocsi…sok ekeség.

De visszatérve, itt kopog a 30, a következő 10 év elszáll, míg észre sem veszed. Ott a 40, kezdődnek az élet egészségtelen szakaszai. Alig 10 év ott az 50. a mai ember garanciája kb 50 év, a szervezet kezd ezután már kihagyásokkal működni. 60 után egyre cifrább. 70, 75… már meghaladja az átlag maximális életátlagot.

Az idén kaptam magamtól a leendő születésnapomra egy órát, Az idő fájdalmas múlását fogom vele érzékelni. Szép kerek óra. S van egy csomó mánus benne. Utoljára 13 évesen kaptam Édesapámtól egy órát. Még megvan, visszakerült hozzá.

Apóka 89 évesen még kapált a kertben. Azért lett 89 éves mert 28 évesen nem törődött azzal hogy 2 hét múlva 29 éves lesz .És nem vett órát se magának.

Évszázadunk Mohácsa - A gazdasági válság

Volt eccer egy csomó okos közgazdász. Mit gondoltak, mit nem, feltalálták a devizát.

De ez nem volt elég, a deviza pénzügyi intézményt is igényelt. Akkor találták fel a bankokat. Kezdetben, a mezolitimuban, a középső-kőkorszakbeli Itzhák Stern uzsorásnak természetesen több sárga hegyezett kavicsa volt mint Ferikének. Értelemszerűen, Itzhák szívesen adott Ferikének kavics kölcsönt, előnyös kamatfeltételekkel. 1 Hét múlva, Ferike 2 mamut sonkát kellett a kölcsönkért kavicsért visszaszolgáltasson. Így jött létre a Keynes-féle fogyasztási modell.

1309-ben, Flamandia Brüzzs városában, a van der Burse család jobbnak látta intézményesíteni a rendszeres üzleti találkozókat, létre hozván a Tőzsdét.

DAX, Dow Jones, Nikkei, Hanseng és Mib manapság már olyan fogalmak, amelyeket minden gyermek ismer.(aki Tévét néz) ismer.

Ha egy amerikai banknak 1 milliárdos tőkéje volt, 10 milliárdos kölcsönöket adott, fedezet nélkül. A törvény megengedte. Egy lufit addig lehet fújni, míg az anyag nyúlik. Ha tovább fújjuk, robban.

Társadalmunk okos közgazdászai (pl a Kondratieff) gazdasági ciklusokról mesélnek, válságról és növekvésről, a nyomor és a jólét váltakozásáról. Mindez szép és jó, a közgázosok is meg kell éljenek valamiből, viszont egy tényező mindig figyelmen kívül marad: Minden gazdasági modell vagy pénzügyi elemzés központjában az ember áll, ha nincsen ember, alany nélkül marad miden modell. És az ember amikor hazajön munkából és a postafiókjából kivesz egy halom fizetetlen számlát, elsősorban az Isteneket, a Szenteket és a a Kormányt említi meg, és csak másodsorban a gazdasági modelleket.

Gyerekek, kitartás. Lesz ez még rosszabb is!