Oldalak

2009. augusztus 31., hétfő

Nemességről, háláról és a vadhajtásokról.


Mi van akkor, ha vadhajtás jelenik meg a gyümölcsfán?
Amikor másokon komoly ügyben segítünk, legtöbbször azt hisszük hogy az illető rá van szorulva, és azt is hisszük hogy nincs más lehetősége, hogy nem éli túl ha nem segítünk neki, és hogy a beavatkozásunk nélkül semmikép sem fogja a szóbánforgó kérdést megoldani.
Nem játszunk egy kicsit Istent ilyenkor ?
Erőt ad az a tudat hogy most döntő szerepünk van az illető személy életében?
Hatalomérzet? Erős uralmi tudat? Egy vallásilag belénk iktatott dogma, emi arra kötelez el minket, hogy másokon segítsünk?
Néha 'Kötelességből' tesszük, megszokásból, sajnálatból, legalábbis ezt hisszük.
De milyen biokémiai reakciókat vált ki az agyunkban ez a tett? Az öröm, a bánat, a hatalomérzet, a szerelem, a vágy, minden biokémiai állapotokra alapszik. Komplex enzimek, aminosavak,
Magunkért tesszük! Egoizmusból, azért a bizsergésért amit utána érzünk. Vagy nem érzünk.
Amint valakin hosszútávon segítünk, azt hisszük, tudatosan vagy nem- hogy az illető tartozik egy hasonló cselekedettel.
És amikor a "Segített" távozik, kezdődik a botrány.
Amikor nem akarunk elszakadni, amikor azt akarjuk hinni hogy szeretünk, amikor azt hisszük hogy szeretve vagyunk, ilyenkor beszüntetjük az agyunknak a védelmi funkcióját.