Rólunk, éberekről, rólunk, számítógépekről.

Izgalmas volt  ott lenni.
"Jön a Kopasz, jön a Kopasz" suhogott végig a folyósokon. Izgatott közstisztviselők, egyenruhás uriemberek, ilyedt titkárnők.
Most mi lesz? Mi fog történni? Jön a Böbös és megesz?
A Nyájszellem csodákat művel. Mindenki átveszi (bizonyos kereteken belül) az izgatottsági állapotot, a legtöbben félnek kimondani azt, amire valójában abban a pillanatban gondolnak.
A  Pánik.
A modern szociológia kiaknázatlan atomfegyvere.
Miért rohannak az emberek tömegesen, egy tárgytalan inger által meghajtva?
Az emberi agy biokémiája egy fantasztikus IT Architektúra. Firewall, Router, Switch, Processzor, Adatbázis, Internet.
Valamilyen formában, mindezek a számítástechnikai eszközök feltünően jól működnek az emberi agyban.
Talán azért, mert a tudatalattink vezérelte mindezek modern eszközök megépítését?
Az Oracle nevezetű adatbázisban léteznek úgynevezett "TRIGGER"-ek, ezeknek annyi a szerepek hogy egy külső hatásra egy folyamatot beindítsanak, pl ha valaki beírja azt hogy 'KOPASZ', akkor az adatbázis azonnal beindít egy keresést.
Kitudja milyen TRIGGEREK vannak az emberi agyban, pl ha valaki elkiáltja magát hogy "A sarkon ingyen  inteligenciát lehet kapni" , vajon hányan szaladnak oda?

Labor omnia vincit!

Este van, Már 9 óra. A TV Maci már fogat  mosott, megnézte az esti mesét és ágyba bújt. Már Paprikajancsi is aluszik.
Egy irodahelyiség. 3 marcona férfi bámul a semmibe. Rájuk Közelítek. Egy hosszúhaju szamurájfejű, egy szakallás mongolvonású és egy kockafejű. Mindegyikük a távolt szemléli.
"Rohadt SQL! Droppoltam az adatbázist, 15.000 felhasználó maradt szolgáltatás nélkül." felkiáltás hasított belé a csendbe. A morconák felnéztek a monitorjukból. Visszatértek a megabytok, SELECT-ek és táblázatok prérijéről. Újból ittt voltak.
A Szamurájfejű felállt, odament a Kockafejühőz, megnyugtatta, és együtt ellemezni kezdték a problémát.
12 óra kőkemény projektmeló állt mindhármuk mögött. Egy országos szintű rendszerről volt szó, aminek holnap reggel 7 kor működnie kell.
Lecsendültek a kedélyek. Elkerültek az elveszett megabyte-ok.Az Isten emberek által hajtja végre Akaratát, a Sátán Számítógépek és Oracle adatbázisok segítségével.
4 Gyermek és 2 feleség várja otthon a byte-okkal küzdő harcosokat.
"De Apuka miért nem jött haza?"

"Anyuka, ma este Apuka olvasson nekem mesét!"
"Aludj Kicsim, Apuka is hazajön, meglásd. Most pihenjél, holnap reggel oviba megyünk!"

9 óra 4 perc. A Mongol távol van, elmélyülve monitorjába, csak a tudata hallja a körülötte zajló beszélgetést. bajtársai harcolnak a Replikációval és a Szkriptekkel.Haza kéne menni. De várja valaki otthon? Hátha valaki meglepi és forró teával várja otthon.
Nincsen kormányunk. Egy szász polgármester és egy banki ügynök az új miniszterelnök jelölt. Mindenki lazán pánikol.

Úgy érzem sírnom kéne....

Úgy tettünk mintha nem tudtuk volna hogy vége...Együtt vártuk a múltat a széllel...
Etelünk valahol meglett írva...Mi volt vissza már sosem tér
Szavak helyet a tetteink beszéltek, ami tegnap volt, úgy érzem nem felejtem!

Próbáltuk menteni a szerelmet...
Mi már nem játszhatunk a szélben, mint gyermek ki megkap minden jót, mi már csak állunk egymás mellett..
Úgy érzem sírni volna jó...
Nem tudom miért van így de én félek...Hogyha nem vagy velem milyen az élet...
Nem tudom ami volt miért lesz emlék és a kérdésre miért nem felelsz.

Amikor elpattan egy húr, amikor a nyilt lélekre a szakítás szikéje hatol belé,
amikor szembesülünk a saját félelmeinkkel, iszonyainkkal.
Amikor az együttlét öröme nyomasztó félelemé alakul, amikor foggal-körömmel a múlthoz viszonyítunk minden új lehetőséget...
Hirtelen elpattant egy húr...szívembe vágott... nem váratlanul...el sem hittem, talán összetartoztunk.
MA még fáj, de egyszer minden megfakul...
merengek a tűnő tegnapon...és egy hajnalom kezem feléd hiába nyújtom...
Csak egy halvány mosoly maradt...szertefoszlott álomkép.

http://www.youtube.com/watch?v=z-DxbMmEul4&NR=1

Tankok az életünkből

Miért találkozunk tankokkal az országúton, békés időkben?
Miért készülünk háboruzni , béke időkben?
Miét folytatunk béke tárgyalásokat, a háború idején?
Az emberéség egy virus: megtámadja a gazdát, elfogyassza a nyersanyagokat, elszapododik és kihal...
Egyénként az ember is  a nagy halmaz része...

Miért vagyunk néha masszochisták önmagunkkal?
Amikor rádöbbenünk arra hogy már nem szeretünk valakit, mi fáj jobban, a tudat hogy már nem kötödünk, az állapot megszünése,  az emlékek fájnak?
MIért viszonyítunk midnent a Múlthoz? Hát persze hogy igen! Azért, Okostojás, mert a Jövőt még nem láttuk!
Eletemben csak két nőt szerettem... Tényleg csak kettőt? Egyeltalán szerettem?  Már csak az emlékeim emlékeznek a pillanatra..
És egy csendes őszi éjszakában...jött felém egy csinos barna lány...
Úgy jőtt mint egy megvalósult állom...Azóta nincs nyugtos éjszakám...
Másodjára (?) csak azt a lányt szerettem....
Szivem , lelkem úgy megváltozott...
De én csak a szabadságon kerestem...A lány sírt, és csendben szerett...
De lány, mert vágyait követte... mennie kellett , nem volt irgalom!
Én  azóta a temetőt járom....
viszek egy szál fehér rózsát , a sírra.
Ez egy Közös sír, itt nyugszik a múlt...
A magam mögött hagyott évek, és  velük sodort  kapcsolatok.
A múltunkból hozunk mindent magunkkal, szemetet, jót, láthatót és láthatatlant, foghatót és foghatatlant, nem marad el semmi.

Mint amikor az ár, a Tszunami végigsöpri a partot, nem marad semmi  a helyén. Csak a nyomok.
Miért nem tudunk teljesen elszakadni a múltunktól? Miért játszik velünk a kicsiördög, miért kényszerít olyan lépésekre, olyan cselekedetekre, amelyek visszadobnak a múlt tövisei közé?
Az emberekben lakózik a Sátán génje.
Amint az Ur megteremté az embert (és a késöbbiekben a gyengébb beta verzióját ennek, amit manapság asszony név alatt jelentkezik), mondá nekije:
'Ember, szabad akaratod van, a döntéseid a jövöbe néznek, nem a  múltba.''
Az Úr bölcs vala, és tudta hogy kisértés nélkül unalmas a Teremtés.
Erre lőn a Sátán. És beültette a ''de mégis milyen lenne ha' géneket az ember agyába.
Természetesen, a teremtés gyenge pontja, a Fehérnép egykettőre kiakarta élni az új génállományát és letépé vala az  almát. És ada Adámnak is vala.
Adám lelkem, te vagy a legjobb példa arra hogy egy férfi a néha nem az agyával gondolkodik.
Milyen érzés amikor megszünik a 'Mi lenne ha' gén hatása?
Isteni...felszabaduslz, nem foglalkozol a múlttal, nem üldözöl érdemtelen Hymerákat..
Százszor visszasírtam azt az asszonyt aki büszke volt...és nem panaszkodott.

Valahol, Oroszországban...avagy miért jó a rossz után a jó

Miért jó szenvedni? Nem jó.
Miért jó kidugni a paplan alól a kicsilábujkádat?  Azért hogy visszahúzhasd a melegbe!
Viszont a szenvedés megszünése, az az állapot amikor magad mögött hagytad azt a vergődö, kinzó állapaotot amelyben tengődtél, na ezért jó (hasznos) a szenvedés.
Egy újabb hét Nagyoláhfalúban.

Vajon milyen lehetett az Orosz fronton, a Dón kanyarban 1943 ban?
Hidegen...Éhesen...Vörösbor nélkül.

Üzenet jött messze-messze földről
Halvány zöld szin tábori levél
Aki írta a szívéből írta...
Minde sora őszintén beszél....


Ezt írhatta szegény tönkrefagyott, legyengült katona, aki nem evett meleg ételt hónapok óta, nem látott nőt kitudja mióta, bajtársai százával estek el mellette...

MInden percben rádgondolok azázszor

Mindig a te leveledet várom...
Csak te rólad álmodom az álmom...
Valahol Nagyoláhfalúban...

Sokkal jobban szeretlek mind máskor
Minden percben rádgondolok százszor....
Valahol Oroszországban

Elkeseredettségében az emlékeibe  menekül...az árokba feküdve, orosz lövedékek süvítő zajában ,minusz 15 fokos hidegben,  a katona, a mámorral szomszédos állapotban  a régi szerelmére gondol...érzelmei felkorbácsolva, a magány, a halálfélelmek közepette, egy első kézfogás öröme villan fel...
Újrá átél mindent, a park, a virágzó hársfa illata...keze a géppuskára meredve önkéntelenül huzza a ravaszt, golyózáport eresztve a közeledő muszka zászlóajra.
Már a Kedvese karjaiban van, együtt ülnek a régi padon...Egymás tekintetére szomjaznak, egymás érintéséből táplálkoznak...Az öreg hársfa  virágjait hullatja rájuk..

Miert van az, hogy amikor valakit elvesziteni velunk, a nemessegunket feladjuk, megtagadjuk a buszkeseget, megtagadjuk elveinket, azért hogy megtartsuk?

Miert van az, hogy amikor a vereseg parlata lebeg a levegoben, az ember levadul, fenyeget, atkot szor?

Miert van az, hogy amikor ujrakezded, sokkal erosebb, elenkebb midne erzelem, miert jobb es szebb az elet?
Az emberi agy, szellem, lelek...csodakra kepes. Onmagat gyogyítja és pusztítja...

Egy vadász, egy hosszú utazás után, egy gyenge, önkényes  pillanatában, amikor az önsajnálattal küszködött, eldöntötte hogy a feladja a vadászat örömét, és ennek érdekében cselekedett.

Elővette kedvenc Ijját, kifeszítette ezt  és kilőtt  i,s,s,z,c,e,e,m,e,e 10 nyílvesszőt. Arra gondolt, hogy legalább az egyik, találomra biztos vadat érint, és ezután már nem lesz rákényszerítve arra hogy vadásszon.
Az Istenek másképp vélekedtek ám erről...
Az Istenek kedvelték a Vadászt, mindig kényesztették, sok megpróbáltatásra kényszerítették, viszont  soha nem hagyták magára.

A 10 nyilvessző története.