Az Császárelefánt megtorpant, és mint egy megigézett, megszelídített szilaj paripa engedelmeskedett az Agg parancsoló tekintetének. Ugyanakkor, mint a sebes folyó vize a gátnálü megmeredt a százezer fős sereg is.
A Király leszállt az elefántjáról, tekintetét a láthatáron túlra visszanyúló lovasságra vetette, és ezt követően az aggastyán szemébe nézett. Százezer szempár rejtve követte kettőjük néma eszméjét. Az Agg eltávolodott a seregtől, az Indus felé indulva. Asóka pedig követte. Amint az ösvényen, a folyó közelébe értek, az öreg lehajolt, és egy Lótuszvirágot vett fel. Ezt Asókának a köntösére erősítette. Amint leértek a folyóhoz, kulacsába vizet merített, ivott, Asokátnak nyujtotta, és amint emez is szomját oltotta, a kulacsot Asóka derékövére erősítette.Visszaindultak a hadsereghez. Ugyanazon az ösvényen mentek, viszont most, az aggastyán egy marék földet vett fel, ezt egy kicsi puha bőrzacskóba helyezte, bekötötte a zacskót és Asóka nyakába kötötte.
Amint visszaértek a pihenő hadhoz, Asóka levágott egy tincset a hajából, lehúzott egy éktelen, gyürüt az újjáról, a tincset a gyürű köré csavarta, ezt pedig ráhúzta a törkésére és átnyújtotta az Aggastyánnak.
Rettenetes porfelhőt hagyott maga után a százezer fős sereg, az Aggastyán a sziklaszirtről követte távolodó hadát.
40 évvel később, egy oszlopra, szanszkrit nyelven irt felirat tanuskodott a nemzet hőse diadalsorozatáról.
A gyűrűbe sodort hajtincs ott díszelgett a sírkövön.
