Magas kőszikláról egy völgybe néztem én,
Láttam három grófot ki csónakázni kélt,
A leges legifjabbik egy királypárti volt
szeretett egy lánykát kinek régen udvarolt.
Mivel a lányka szegény volt, nem lehetett övé,
bezárkózott a zárdába a szent falak közé.
Mikor a gróf ezt megtudta, oda sietett,
A zárda kapuján, már be is zörgetett.
Kijön egy vén apáca kérdi kit keres,
- hol van az a lányka ki tegnap érkezett!
- nem érkezett senki, el sem mehetett,
-Jobban teszi gróf úr, ha innen elsiet!
- adjátok ki a lánykát, vagy rátok töröm a zárdát, a zárda szent falát!
Ekkor kilép a lányka, talpig fehérben
haja le volt vágva és fel volt szentelve.
A gróf benyúl zsebébe, kivesz egy karikát,
átnyújtja a lánynak a lány válaszol reá:
-Minek nekem ez a gyűrű hisz úgyse hordhatom,
fiatal gróf a férjem, ezt úgy sem mondhatom.
A gróf benyúl zsebébe, kiveszi pisztolyát,
szíven lövi a lánykát utána önmagát.
A lányka fájdalmában csak annyit mondhatott:
- a mi szerelmünk is csak eddig tarthatott.
A zárda négy sarkában négy szál gyertya ég,
most temetik a lánykát, és a vőlegényt.
