Egyszer régen, faluvégegén, volt egyszer egy Hemingway.Unalmában -vagy egyszerűen csak kínjában- egy szép napom elbúcsúzott a fegyverektől (A Farewell to arms).Rejtő elnémította a revolvereket...
A Kwai folyóra hidat építettek.Navarone ágyúi sem szólnak már...
Az emberi gémállományban benne van az alkotási és a rombolási ösztön, egyenrangúan, ugyanazt az időt és teret foglalván el.
Míg anno Spárta a hadászatot tökéletesítette és kora messzemenően leghatékonyabb katonai szervezetét hozta létre, ugyanott Eleniki félszigetén, Athén művelődött: Pheidiasz szobrokat alkotott és Periklész pedig Montesquieu és Robespierre felbukkanását várta, de mivel az utóbbiak nem nyilatkoztak, Periklész megalapította az Agora-demokráciát.
A Középkor sem volt kevésbé izgalmas...
- A Flamandok festettek és flótáikkal kalózkodtak.
- Az oroszok Poltawa mezejém supákolták a svédekrt és a Hermitage megnyitására készültek
- A németek mindenféle szerkezetet találtak fel, zenét komponáltak és háborúztak.
- A dákok rég kihaltak és azon morfondíroztak a másvilágon hogy vajon ki fogja az örökségüket majdan igényelni...
Elnémultak a fegyverek, a hegedűk húrjai sem nyikorognak már, a vászon sem cserszeg immár az ecset súlya alatt.
MI történik akkor, amikor minden elnémul körülöttünk. amikor az üres csend veszi hatalmába a létünket?Semmi.
Ezután a csendet hallgatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése