Oldalak

2009. január 11., vasárnap

Évszázadunk Mohácsa - A gazdasági válság


Volt eccer egy csomó okos közgazdász. Mit gondoltak, mit nem, feltalálták a devizát.

De ez nem volt elég, a deviza pénzügyi intézményt is igényelt. Akkor találták fel a bankokat. Kezdetben, a mezolitimuban, a középső-kőkorszakbeli Itzhák Stern uzsorásnak természetesen több sárga hegyezett kavicsa volt mint Ferikének. Értelemszerűen, Itzhák szívesen adott Ferikének kavics kölcsönt, előnyös kamatfeltételekkel. 1 Hét múlva, Ferike 2 mamut sonkát kellett a kölcsönkért kavicsért visszaszolgáltasson. Így jött létre a Keynes-féle fogyasztási modell.

1309-ben, Flamandia Brüzzs városában, a van der Burse család jobbnak látta intézményesíteni a rendszeres üzleti találkozókat, létre hozván a Tőzsdét.

DAX, Dow Jones, Nikkei, Hanseng és Mib manapság már olyan fogalmak, amelyeket minden gyermek ismer.(aki Tévét néz) ismer.

Ha egy amerikai banknak 1 milliárdos tőkéje volt, 10 milliárdos kölcsönöket adott, fedezet nélkül. A törvény megengedte. Egy lufit addig lehet fújni, míg az anyag nyúlik. Ha tovább fújjuk, robban.

Társadalmunk okos közgazdászai (pl a Kondratieff) gazdasági ciklusokról mesélnek, válságról és növekvésről, a nyomor és a jólét váltakozásáról. Mindez szép és jó, a közgázosok is meg kell éljenek valamiből, viszont egy tényező mindig figyelmen kívül marad: Minden gazdasági modell vagy pénzügyi elemzés központjában az ember áll, ha nincsen ember, alany nélkül marad miden modell. És az ember amikor hazajön munkából és a postafiókjából kivesz egy halom fizetetlen számlát, elsősorban az Isteneket, a Szenteket és a a Kormányt említi meg, és csak másodsorban a gazdasági modelleket.

Gyerekek, kitartás. Lesz ez még rosszabb is!

Nincsenek megjegyzések: