A klingon romboló leszállt a bolygóra. A felfegyverzett marcona harcosok egyenként kiszálltak. Erőteljes, határozott léptekkel vonultak végig a réten,harcra készen.
Egy harcos lemaradt a csoport mögött. A távolban észrevett valamit.Elindult irányába, egyre jobban távolodván a harcosok csapatától. Egyre közelebb ért eme furcsa tüneményhez. Mi vonzotta ennyire? Mi volt az, ami egy fegyelmezett, harcias kultúrában neveltetett harcost eltávolíthat bajtársaitól, és eredeti harci célirányától? A harcos már 100 lépésnyire közelítette meg a titokzatosságot. Tisztán kilehetett venni a körvonalait:
Egy Havasi Gyopár volt! Ott virágzott büszkén egy kiálló sziklaszirten. A számára ismeretlen, de látványos virág kirívóan hódította a tájat.
A harcos magáévá akarta tenni. De ehhez hátra volt még az utolsó 100 lépes, a meredek sziklákon. 100 lépésről vonzotta a Gyopár látványa.
Megtorpant Ő, a fonal elszakadt. Visszatekintett már alig látható társaira, rádöbbent eredeti céljára. Társai mellett kellene meneteljen, nem pedig a havasok titkait kutatnia.
Dilemmában volt. Megmászni a sziklát, veszélyes, meredek szirtek között, kőlavina és felhőszakadás veszélyének kitéve, avagy a klingon elvárásnak és hagyománynak megfelelve bajtársaival csatába vonulni?
Mi van akkor, ha a távolban keressük megvalósulatlan álmaink helyettesítőjét?
Mi van akkor, ha egy tündöklőnek vélt Délibáb foszt meg a józan eszméleti képességünktől, és ezért feladjuk azt, amit eddig alkottunk?
Viszont, mi van akkor, ha felcsillan a nedvcsepp a sivatagban, és félünk elindulni felé, mert Délibábnak véljük?
Vakmerőség, merészség, az ismeretlen kutatása, a megvalósulásra való törekvés-e a fontosabb vagy a józan elme, a kiegyensúlyozottság, a kockázatok kerülése , és a létező állapotunk -status quo- elfogadása?
Virág versus Fa...
Klingon Harcos vs Vulkáni Elme vs Betazed érzelgősség...
Arany kőzépút?
Ilyen csak a mesékben van...ezt a vesztesek találták ki.
Amikor azt mondták hogy nem fontos a győzelem, csak a részvétel a fontos HAZUDTAK!
A méret nem fontos...ezt a kúrta mondja amikor számára elérhetetlen a szőlőtő gyümölcse.
A havasi gyopár egy veszélyes helyen nő, nagyon nehéz me3gközelíteni a helyet és leszedni.
Viszont meddig virágzik még, leszedése után? Megéri?
4 megjegyzés:
„A Facsemete ott virult a tó partján. Ő még kicsi, fejletlen, Csipike szemei nem tudták megállapítani, hogy ő most kicsoda –micsoda!”
„Egy Havasi Gyopár volt! Ott virágzott büszkén egy kiálló sziklaszirten. .... A harcos magáévá akarta tenni.”
„És az egésznek a hajtómúve pedig, természetesen, a reggeli merevedés!” -sajnos
Freud.Ez mindig így volt, így van és így kell lennie.
Ha férfi, akkor legyen harcos, vállalja mindazt amire hivatott.
AZ övé a hódítás, és a kudarc is.
Az övé a szerelem és a vágy, a csalódás és a szenvedés.
És igen, a tomboló tesztoszteron felelősséggel jár és erőt ad.
Ha férfi vagy, légy végig az, úgy a csatatéren, mint a hálószobában. És amikor egy nő már nem elég, vagy fogadd ezt el, vagy változtass.
Amikor egy nő már nem bizsergeti meg a fantáziádat, hallgass és ne panaszkodj vagy cselekedj, de ne legyél álszent.
A Lélek szárnyalása. Mókuskerék. Illuzió? Déliáb. SEMMI. “Szellemi maszturbáció.”
A tesztoszteron adta felelőség fenyeget. Tombol. Épit vagy Rombol.
Mi van akkor, ha a “Gonosz Ostobácska” egyszer minden fát kivág, minden virágot elpusztit és minden szelid állatnak éles karmokat varázsol?
Aranyközépút nincs.
A “Gonosz Ostobácska” benned van. Benned él. Te élteted. Mindennapi kenyere a félelmed. Erőt adnak neki a vélt vagy valós magányod, csalódásaid, megvalósulatlan álmaid.
5 órai teája a társ- vagy éppen társtalanságod. Magasra repiti a feltűnési viszketegséged, és ha a fák és sziklák közt repülve megsérülne ápolná sebeit a Hiúságod.
Aggodalomra semmi ok. Ő igazi túlélő.
Lehet csak Ő marad a végső Háborúban?
a Gonosz Ostoba foglakozzon csak mással, ne vivjon olyan csatákat mihez semmi köze, ne rejtözzon a blog anonimitása mőge, fügesszen ki egy képet, vállalja be a véleményét és ne kuksoljon mint borz a kukoricában, a halom koré alatt.
A "NEMISMERTSÉG" fátyla visszavonhatatlanul elborítja egyszer elmédet, lesből. a bokorból fogod a harcost parittyázni.
Lehet vannak hibái a harcosnak, lehet naivitással önteltséggel, nagyképüséggel vádolni, viszont egyel nem: gyávasággal.
Fácit, kedves ismeretlen ismerősöm, hermeneutikai képességeid nem nyügöztek le,idézeteket tollba mondani egy 12 éves gyermek tud.
Sok sikert és és lila fényt kívánok neked.
Megjegyzés küldése