Miért van az, hogy ősszel és télen megbotlik a józan elme működése?
Aggszüzek, más, el nem kelt hervadozó virágszálak kelletik magukat a kertészlegénynek.
Hajdani őszirózsák meguntak a büszkeség magányát és esmént virágba borulnának...ha lenne kivel.
Ilyenkor kerülnek elő a régi telefonszámok, hajdani udvarlók zaklatása yahoo messengeren napirendé válik.
Kedves virágok, egy vén kertész tanácsát fogadjátok meg: a büszkeségnek és az individualizmusnak meg van a szerepe és értelme, nem kell minden jöttmentnek azonnal igent mondani!
Viszont amikor valaki komoly szándékot nyilvánít feléd, és te, titokzatos okok miatt elhajtod az illetőt, legyen ez kevélységből vagy unalomból vagy éppen azért mert nem 'jön be', tehát, ha elüzted magadtól, tartsál ki a döntésed mellett.
Amikor itt az ősz bepánikolsz, hogy egyedül vagy, hogy talán egyedül töltöd a szilvesztert, hogy a barátnőid a párjukkal jönnek majd buliyni és te leszel az egyetlen aki egyedül vagy. Ayyal ringatod majd magad hogy ez jo neked, hogy ezt te akatad igy. nem, nem jó neked, és nem így szeretted volna. Az ember egy társas lény.
Akit egyszer-kétszer elutasítottál, ahhoz ne gyere vissza, amikor éppen magányossági pánikrohamod van. Ha kevely, busze vagy éppen histis voltál, akkor ne alázkodj meg azzal hogy megtérsz.
Viszont ha mégis megtetted, akkor vidd végig.Keresd fel, nézd meg van-e valakije , van-e a szívében hely számodra, kérjél bocsánatot és menj hozzá feleségül!
Kedves Zorán barátom, panaszra hozzám ne gyere amikor a múltbeli démonjaid zaklatnak és keresnek. Ahogyan kudarcot vallottál annak idején az illetékes vadvirágokkal-most sem jársz több sikerrel. Rázd le s keress újat, ne foglalkozz már a múlttal.
Ne tápláld a démonokat mert megemésztenek, mielőtt észre vennéd.
7 megjegyzés:
“..szenvedés megszünése, az az állapot amikor magad mögött hagytad azt a vergődö, kinzó állapaotot amelyben tengődtél..”
Ez lenne az “otthonod átka” vagy csak „két önzés titkos párbaja” ?
“Néha elmegyünk az Esély mellett...ignoráljuk, vagy még jól belerúgunk, hogy tűnjön el” majd csodálkozunk, hogy kit, mit és miért sodor felénk az élet a Múltból...
és Ehhez viszonyítunk mindent,"mert a Jövőt még nem láttuk!"
A benned élő "Gonosz Ostobácskát" és a "két önzés titkos párbaját" idéző Névtelen, természesen, az irásaidat érdeklődve olvasó, békés természetű, mások harcait sem háborús sem békeidőben megvivni nem kivánó, csupán jelenlegi és korábbi irásaid közt összefüggéseket sejtő
IV.Franciska Hercegkisasszony.
Volt egyszer egy majom. Szerette a sárga szint. A banánnal asszociálta. Mindig amikor valami sárgát látott, azonnal rávetette magát és befalta /megette.
Egyszer talált egy nagy halom sárga "ínyencséget". azonnal rávetette magát es mohon enni kezdte. Egyszer csak felemelte a tekintetet, egy hasmenéses elefánt üvöltését hallotta, miközben egy újabb sárga rakást hozott létre.
NEm jó más csomóiban keresgélni, kicsi darabkákat kivenni es össze-vissza mutogatni, összefüggéseket es gondolatrendszereket beazonosítani a csomók között...
Amikor a kis majom nem bírja mar visszafojtani a sárga iránti érdeklődését, alkosson magának csomócskákat vagy a létező csomóhoz adjon hozza valamit, biztosítson hozzáadott érteket.
A kritika érdekes es kihívó, viszont amikor csak darabkait veszünk ki es dedós összefüggéseket keresünk, az kezd unalmassá válni.
Csak egy "Egeszen egyszeru dal..."
"Szerettem azt aki nem szabad, es vartam arra ami elmaradt es hibaztam neha akkor is ha igazam volt! Bevallom nem lettem boldogabb ha elhittem erted tettem dolgokat, az igazsag kozben mindig olyan egyszeruen szolt..."
Csak egy egyszeru szo: bocsanat.
Csak egy egyszeru valasz: az ember szeretne megtartani nehany fontos dolgot ami egeszen egyszeru...pedaul masok gondolatainak az olvasasa, elmerengni rajta, tanulni belole es egyszeruen tovabblepni...
Csak egy egyszeru gondolat: nem kell feltetlenul elfelejteni azt ami jo vagy rossz volt az eletben, helyre kell tenni.
Bevezették egy éjjel az elefántot egy sötét terembe, hogy közszemlére tegyék. Az emberek seregesen özönlöttek az eseményhez. Mivel sötét volt, nem láthatták az elefántot, igy kezükkel próbálták kitapintani az alakját. S mivel az elefánt nagy állat, ki ki csak egyik vagy másik testrészét foghatta meg, és csak arról adhatott leirást, amit érzett.
Az, aki az állat egyik lábát fogta meg, kijelentette, hogy az elefánt olyan, mint egy erős oszlop. Az, aki agyarával találkozott, valami hegyes tárgyként festette le az elefántot. Az pedig, akinek az állat füle jutott, úgy vélekedett, hogy legyezőhöz hasonlatos. Az, aki az elefánt hátát simogatta, azon a nézeten volt, miszerint az elefánt olyan sima és lapos, akár egy kerevet.
"Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.
...
Remény! remény! becsületes hazug,
Mely egy igéretet sem teljesítsz,
És végre gúnyolódva hagysz el ott,
Ahol csak egy-két könnyet tudhatunk
Hullatni éktelen kárunkon."
(Bánk Bán)
F4 :)
Ejnye-bejnye csipike
Nem is olyan rossz ez a blogiras, mint amilyennek gondoltam! Mennyi gondolatot ebresztessz fel az emberekben, amelyeket mar reg elfelejtettunk vagy melyen bennunk alszik...Tulsagosan erdekes ember vagy ahhoz, hogy csak ugy meg tud szabadulni a multad demonjaitol. Valojaban nem is akarsz megszabadulni toluk...vagy csak egytol...Kell neha a szende,egyszeru, kedves es artatlan naiv kislany szava, hogy onmagad lehess!
CS.NV.
Megjegyzés küldése