Mielőtt az Erdélyi faluban, az őszhajú asszony nyogovóra térne, egy utolsó pillantást vet egy régi sárga papirosra.Nem egy kisárgult levél idűlt porát akarja leverni róla hogy kibetüzhesse tartalmát,senem egy elvásott régi napló bejegyzései. Egy kutyabőrös oklevél. De miért is nézi a saját oklevelét? Visszaakarná idézni múltját, fiatalkorát, amikor még tanuló volt? Egy elmerengés a régmúlt idők hullámverésében? Talán. Egy nevető arcú hosszúhajú fiatalember mosolyog vissza az oklevélről. A fénykép 19 éves korában készült, Kicsengetéskor...12 évet töltött ugyanabban az iskolában, gyakorlatilag ugyanabban az épületben.
Az idén 30 éves lesz. 30 Tavasz.30 ősz...Egy idegen város magánya, 3ik generációbeli egyetlenkéje.
2 megjegyzés:
Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
/Márai Sándor/
Szivem, neked egy no kell! Eros, hatarozott, kedves es odaado, nagyon turelmes es zoldszemu...a zold szemet tudod miert mondom...:) CS.
Megjegyzés küldése