Oldalak

2010. január 8., péntek

Kurt es a zoldzsemu

Kölyök koromban láttam egy filmet, amelyben Kurt Russel egy amcsi szuperhőst (ez már szinte pleonazmus) alakított, akinek az volt a filmbeli sorsa (feladata) hogy két zöldszemű nőt valami 1000 éves kínai démon-szamurájok kezéből kimentsen. Természetesen sikerült neki, nemde egy szuperhős volt. Big trouble in little China


Most miért nem egy Tarkovski, Kurosawa vagy Ingmar Bergman film jutott eszembe ? Azért, mert vannak szabad pillanataim is, amikor nem sznobizálok, hanem olcsó ninjás és szamurájos akciós filmeket nézek és pattogtatott kukoricával tömöm a szép kerek fejemet.

Visszatérve, a zöldszemű nő veszélyes. A legközelebbi rokonomnak gyönyörű jáde színű zöld szeme van. A második legközelebbi rokonom acélkék szemű. A sors nem akarta hogy valamelyiküket telibe örököljem, ezért Fortuna úgy ítélte hogy idegesen kék legyen a szemem, és relax állapotban zöldes-szürke.


Vannak ilyen szedett-vetett neo-freudista odeipista és electrista (a kétfajta szülő iránti komplexus) lélekbúvárok, akik pimasz módon azt állítják hogy a férfiak az anyjukat és a nők az apjukat keresik életük partnerében.

Valaha réges-rég talán , lehet igaz sem volt, olyan régen volt-ismertem egy zöldszemű lányt. A tökéletes anyuka megtestesülése. Talán nőként lett volna még tanulnivalója. Hogy miért nem szeretett eléggé, ahhoz hogy ma is éljünk, míg meg nem halunk? Ki emlékszik már erre, eme kérdésre eddig senki sem volt eddig kíváncsi. Utólag sem keresett fel,pedig esély is adatott erre, tehát szívében is lezárta az ügyet. talán jól is tette..A férje szerencsés hapsi lesz, ha meg tanulja tisztelni és becsülni...és ezt a férfiak nehezen tanulják ám meg!
A barna -fekete szem volt érvadóbb. Talán egy sötét lélek titka lenne a sötét szem? Szerettem.

Shakespeare barátunk otellóban a féltékenységet nevezte 'zöldszemű szörnynek'. vajon miért is?

A magány az élet Purgatóriuma, tisztítótüze. Nem rossz az, időnként , egy becsületes adag magány segít az emberek jobb megítélésében, amit egyesek persze felületes önteltségnek vélnek.

Partner minden áron , csak ezért hogy a magánynak véget vessünk? Partner azért, hogy elmenekülhessünk egy helyzetből. egy földrajzilag félreeső helyről? Szexpartner?

A múlt kínoz, marcangol, vonz, ugyanakkor undorral is eltölthet. Vannak olyan személyek az múltunkból akiről hallani sem akarunk, akivel találkoznánk egy kávéra, van akivel még egyszer talán összegyűrnénk a lepedőt vagy olyasvalaki akit sajnálunk, vagy akit szégyelltünk annak idején is, akiért most már csak sajnálatot érzünk.

Ha a múltamnak kellek, keressen meg s közölje ezt velem. Csak ne legyen kékszemű!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a blog egy feltunesi viszketegsegbol, egy extrovertalasi vagybol szuletettt.

A megjegyzesek erteket kell hozzan ak , nem szemelyeskedeseket.

"Nyugi, tobbet nem megyek vissza hozzad" kedves gyava ismeretlen olvasom, nem egy ilyen jellegu bloghoz illő bejegyzés, ha szitrkozódni, vagánykodni vagy hősködni akarsz, a telefenszámom ugyanaz.

Viszont, a névtelenséged mögé rejtőzve, mint a kis barna megemésztett eledel a füben, szúrkálni és bölcsködni, nem egy értelmes, intelligens, müvelt, magabisztos blog--olvasóhoz illő viselkedés. És nekem csak ilyen olvasóim vannak!

Sajnos a moderálatlan demokrácia eme blog esetében nem egy egészséges megoldás, jobban odakell figyelnem.



Tisztelettel, kedves Névtelen Cs, amikor rájövünk hogy a szölő keserű mert nem érjük el, ilyenkor keserüségünkben nyelünk egyet és tovább állunk...de nem hanyigáljuk szitkozódva a köveket.

Kb ennyi, megyek vizsgázni.

Névtelen írta...

Élt egyszer keleten egy király, akinek bölcessége termékenyitő napként ragyogta be országát, akinek okosságát senki sem múlhatta felül és akinek gazdagságával senki emberfia nem vetekedhetett.
Vezirje egy nap komor tekintettel járult elébe: “Dicső szultán! Te vagy a legbölcsebb, legnagyobb és leghatalmasabb ebben az országban. Élet és halál ura vagy, igen. De mit kellett hallanom, mikor városainkat és falvainkat jartam? Mindenfelé dicséretedet zengték, mégis akadtak olyanok, akik nem átallottak rosszat mondani rád. Tréfákat eszeltek kirólad, és birálgatták bölcs határozásaidat. Hogyan lehetséges, ó, minden hatalmasok között a leghatalmasabb, hogy országodban ilyen engedetlenség létezik?”
A szultán elnézően mosolygott, majd azt felelte: ” Mint birodalmam minden lakója, te is jól tudod, mennyi jót tettem értetek. Hét ország tartozik uralmam alá, hét országot vezettem a jólét és haladás útjára. Hét országban szeretnek az igazságosságom miatt. Igazad van, ha azt mondod, hogy sok mindent megtehetek. Bezárathatom városaim hatalmas kapuit, csak egyet nem tudok megtenni: nem tudom bezárni alattvalóim száját. Nem az számit, hogy néhányan rosszat mondanak rám, hanem az, hogy mi jót teszek!

F4