Oldalak

2010. július 23., péntek

Valahol Arabországban

A Festő meglátott egy nőt...Eladta vagyonát s vett vele millió millió rózsaszálat...A csaj persze bedőlt neki.
Egyet keféltek aztán a mama lelépett...
A Festő most érezte meg hogy eddig senkit nem szeretett...
Nem tudja senki se már, hol van a lány merre jár.
A festő már csak rózsákat fest.Szerintem aktfestményekkel kéne foglalkozzon, praktikusabb lenne számára.
Érdekes egy ország. Gyakorlatilag 3 hónap után megkapod a letelepedési engedélyt, személyazonosságival és jogosítvánnyal együtt. Európában egy államépolgárság megszerzése évekbe kerül.
Kiváncsi vagyok hogyan ütik nyélbe a magyar polgárság megszerzését a határonkivüliek számára.
Vajon nekem adnak-e,s elküldik-e Dubaiba, mivel nem élek éppen egy Magyarországgal szomszédos országban lehet engem elfelejtenek...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

teged senki nem felejt el

Névtelen írta...

2 fehér, 1barack (Ave Maria!), 1 vörös, 11 vörös és 1 barack, mert már nem féltünk a farkastól. 29 rózsaszin. Gyönyörűek.
A lány boldogan fogadta a rózsákat és a kertész közeledesét. Nem hitte el, bár többen mondták neki irigykedve - a sok rózsa láttán, hogy a művész, aki nehéz időkben virágot ajándékoz, talán valamit rejteget, vagy a szándékai nem egészen tisztességesek.

A piros volt mindig a nyerő … Anglia történelmében, az 1455-1485 közötti időszakban, a trón megszerzéséért a York-ház és Lancaster-ház háborút vívott. A Lancaster-ház jelvényében piros rózsa, a York-ház jelvényében fehér rózsa volt...

“Mikor hazaérkezett, a rózsái nagyon örültek, hogy újra láthatják. A kis herceg fogott két cserepet és átültette a virágokat. Gondosan meglocsolta őket, nehogy kiszáradjanak az úton. Mielőtt elindult volna az új hazájába, a Földre, még utoljára körülnézett, hogy mindent rendben hagyott-e, és hogy emlékeiben megőrizze ezt a pici bolygót, mely hosszú időkön át az otthona volt. Elbúcsúzott és elindult a Földre. Kezében a rózsákat vitte, a báránya pedig mellette sétált.”

F4. :)

Ági írta...

Kedves Csipike! Én már írtam egyszer Neked tavaly, akkor válaszoltál is a a sanzon iránti rajongásomra reflektálva. Érdeklődéssel olvasom újabb bejegyzéseidet, ha nem bánod. Nagyon érzékletesen, plasztikusan írsz!
Változatlanul az a véleményem, hogy különleges, tehetséges ember vagy.
Nagyon sok sikert kívánok ott a messzi távolban. Ági