Oldalak

2010. augusztus 24., kedd

Amikor az est leszállrűt...szívem csak egy lányra várt..Hm, nem is  igaz!.
Mi van akkor ha az emberi létünket a hiúságunk határozza meg?
Mi van akkor, ha végtelen önzésünkben áldozatok sorozatát hagyjuk szőnyegszerűen magunk mögött?
Mi van akkor, ha egy természetes képesség által, képesek vagyunk a körülöttünk élőket lényegesen (a saját érdekünkben) befolyásolni? És nem a politikára gondolok., ahol manipulatív disznók a 'nép akaratát' viszik tévútra?


Amikor egy férfi egy világot alkot magának, e világ szabványai arról szólnak, hogy  minden körülötte kell forogjon...
Én is álmodtam egy világot magamnak...a kapui előtt állok és egyenként ágyúzom le a saját bástyáimat...
Eddig sikerült vagy négyet kinyírjak...vaegyet időnként visszaépítek
Ma esett el az utolsó előtti...még egy hátravan.
ideje beköltözni a várba, és nem kivülről ostromolni egyenként a bástyákat.
Jók a hideg zuhanyok is néha...frissíti a  vérkeringésünket, serkenti az agysejteket.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mi van akkor ha termeszetunknel fogva keptelenek vagyunk felvallani az erzeseinket?
Mi van akkor ha keptelenek vagyunk felnoni a feladatainkhoz, inkabb elmenekulunk?
Mi van akkor ha lerombolunk magunk korul egy vilagot vagy kettot es azt hisszuk hogy amit visszaepitunk az az igazi? De kozben erezni nem merjuk a joletunk sulyat.
Mi van akkor ha keptelenek vagyunk egyedul vegigcsinlani, mert gyengek vagyunk es esendok, es onmagunkanl gyengebb, esendobb es kiszolgaltatottabb cinkost keresunk?
Akadnak morzsak uton utfelen, es ha jo szemuvegen keresztul nezzuk elhihtejuk, hogy meg a vegen var/kastely lessz belole.
A filmekben mindig akad valaki aki elvegzi a piszkos munkat masok helyett. Szomoru ha az ember fia, lanya nincs harmoniaban a vilaggal, meg szomorubb ha onmagaval sincs. Volt mar korszak amiben romboltak azert, hogy epithessenek. Megvan az eredmenye is. Csunya, szurke tombhazak, barokk epultek alapjain.
:)