Oldalak

2011. április 5., kedd

Csak egy uncsi naplóbejegyzés ...

Amikor a kő átröppen a  szívünkön, amikor eljön a számlafizetés pillanata, amikor az előadás után leengedik a függönyt....
Ott ahol  az ifjú vándor megáll megpihenni, ott ahol szenvedni jó...ott ahol a lombzenére táncot lejt a hold...
Ekkor és ott, szerettem valakit. Valamiért? Nem valószínű. Entrópia vezérli a szerelmet, nem a logika, sem a józan ész.Akkor is amikor nem lehetett, amikor fájt. Utána lehetővé vált, és már nem fájt.Utólag, újból fájt.
Lehetséges Valakit Valamiért szeretni? Mi van akkor ha genetikailag az ember mégis monogám, és egész életében csak egy "Valaki" létezhet, és a többiek csak másolatok, megközelítések? Mi van akkor , ha állandóan csak az elveszett "Valaki"-t keressük,
éveken, évtizedeken keresztül?
A galamb egy életre választ párt magénak. Bizonyos emberek is...
Szabadság, Szerelem....Lehet valaki szabad egy szerelemben, vagy eleve, ez egy önellentmondásos metafora, egy paradoxon? Feladni a "Szabadság" előnyeit egy monogám kapcsolatért.
Férfiszemmel,  ez megér egy eszmefuttatást. ME\egházasodni, titokban megcsalni , otthon elnem mondani, "Ha nem tudom nem fáj" elven leélni egy életet? Vagy kitartani, önmegtartóztatást gyakorolni és talán szenvedni.
Mi is az arany középút?
Egyszer megjavulok én...jó leszek majd..

Nincsenek megjegyzések: