Oldalak

2008. június 26., csütörtök

Balkán, Zsiveli Jugoszlávije avagy Székelyek az Adria Partján



Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy Ország. És a Nép, az Istenadta Nép, oly boldog volt rajta!
Hát ne éljen ez az Ország?
Sötét szárnyak suhogása hasított a nyári éjszakába, egy francia külvárosban . Öltönyös alakok irka-firkáltak valamit egy papirosra! És a Nép, az Istenadta Nép tenger nélkül maradt. Az Adria nem mossa többé Országunk határát!
88 évvel és 4 nappal e kimondhatatlan esemény után, meglátogattam Őseim Tengerét, az Adriát. Egy Szlovén kisváros volt a látogatásunk célja, Portoroz, közel Kopperhez. A hagyományos dél-szláv vendégszeretettől lenyűgözve tértünk este nyugovóra.
Olaszok, magyarok, horvátok és szerbek társaságában él a szlovén kisebbség is ebben a városban. Békésen, egyetértésben és kimondottan hatékonyan sanyargatják a fent említett népek a Portorozba tévedt turistákat.
Az idősebb polgárok készségesen visszaválaszoltak a szerbül hozzájuk intézett kérdésekre, szívesen mélyedtek belé a társalgásba, főként amikor megtudták hogy nem vagyunk szerbek...
A fiatalabb korosztály , --akik nem élvezhettek Josip Broz Tito elvtárs dogmáit azokban a nosztalgikus időkben amikor Szlovénia, Szerbia, Horvátország, Bosznia, Macedónia, Montenegró még egy országot alkottak,-- nem viselte túl barátságosan a szerb nyelv használatát, és mivel az angol nyelv sem örvendett túl nagy népszerűségnek, kénytelenek voltunk olaszul vagy németül megközelíteni a helyzetet.
A sört magyarul kértük.
Éljen az Globalizáció, az EU, a Balkán térség, az immár elhunyt Dél Szláv Federációs Köztársaság és a Portotrozsi bosnyák pincérlányok !



Nincsenek megjegyzések: