Oldalak

2008. június 29., vasárnap

Egy Ingázó naplója


Országúton hosszú a jegenyesor, hosszú jegenyesor hazáig!
Csizmám sarka százszor is lekopik, hej, százszor is lekopik, hej odáig!
Nincsen pénzem a vonatra, sem szeretőm, aki haza hozatna!
Fáradt lábam estére hazatalál, jaj de messze van Csíkszereda!


A Havasalföldet Erdéllyel összekötő utak egyike az úgynevezett Déné-egyes, (DN 1). Értelemszerűen NEM egy tágas, 6 sávos autópályáról van szó, inkább egy hagyományos „Balkanska ulica” jelző illene rá. A Ploiesti környéki gödröket, a Prahova völgyi dugót és az agresszív felzaklatott Bukaresti közlekedőket leszámítva, az utazó egy kellemes impresszionista élményben részesülhet az úton.
A román alföld többek között arról híres, hogy nincsenek hegyek rajta! Talán ezért fájt a foguk Erdélyre. És annak érdekében, hogy biztosítsák a kedves román látogatónak a kellő logisztikai infrastruktúrát az Erdélyi utazásukhoz, autópályát terveztek! Igen, Bukarestet Brassóval fogja összekötni. De mivel egy átlagos idevalósi férfi állampolgár 68,2 évet él, statisztikailag még 40 évem van hátra, én már nem érem meg ennek szép Projektnek a kivitelezését!.
A Naplemente egy lenyűgöző látványt nyújt, amint a nap a havasok mögött eltűnik. A sziklás, ködös Csúcsok kihívóan, büszkén magaslanak Erdély felől. Az Isten megteremtette a Mennyet, a Földet és a Havasokat. Ott pihent meg, a hetedik napon.
Adjátok vissza a Hegyeimet!

Nincsenek megjegyzések: