Miért készülünk háboruzni , béke időkben?
Miét folytatunk béke tárgyalásokat, a háború idején?
Az emberéség egy virus: megtámadja a gazdát, elfogyassza a nyersanyagokat, elszapododik és kihal...
Egyénként az ember is a nagy halmaz része...
Amikor rádöbbenünk arra hogy már nem szeretünk valakit, mi fáj jobban, a tudat hogy már nem kötödünk, az állapot megszünése, az emlékek fájnak?
MIért viszonyítunk midnent a Múlthoz? Hát persze hogy igen! Azért, Okostojás, mert a Jövőt még nem láttuk!
Eletemben csak két nőt szerettem... Tényleg csak kettőt? Egyeltalán szerettem? Már csak az emlékeim emlékeznek a pillanatra..
És egy csendes őszi éjszakában...jött felém egy csinos barna lány...
Úgy jőtt mint egy megvalósult állom...Azóta nincs nyugtos éjszakám...
Másodjára (?) csak azt a lányt szerettem....
Szivem , lelkem úgy megváltozott...
De én csak a szabadságon kerestem...A lány sírt, és csendben szerett...
De lány, mert vágyait követte... mennie kellett , nem volt irgalom!
Én azóta a temetőt járom....
viszek egy szál fehér rózsát , a sírra.
Ez egy Közös sír, itt nyugszik a múlt...
A magam mögött hagyott évek, és velük sodort kapcsolatok.
A múltunkból hozunk mindent magunkkal, szemetet, jót, láthatót és láthatatlant, foghatót és foghatatlant, nem marad el semmi.
Miért nem tudunk teljesen elszakadni a múltunktól? Miért játszik velünk a kicsiördög, miért kényszerít olyan lépésekre, olyan cselekedetekre, amelyek visszadobnak a múlt tövisei közé?
Az emberekben lakózik a Sátán génje.
Amint az Ur megteremté az embert (és a késöbbiekben a gyengébb beta verzióját ennek, amit manapság asszony név alatt jelentkezik), mondá nekije:
'Ember, szabad akaratod van, a döntéseid a jövöbe néznek, nem a múltba.''
Az Úr bölcs vala, és tudta hogy kisértés nélkül unalmas a Teremtés.
Erre lőn a Sátán. És beültette a ''de mégis milyen lenne ha' géneket az ember agyába.
Természetesen, a teremtés gyenge pontja, a Fehérnép egykettőre kiakarta élni az új génállományát és letépé vala az almát. És ada Adámnak is vala.
Adám lelkem, te vagy a legjobb példa arra hogy egy férfi a néha nem az agyával gondolkodik.
Milyen érzés amikor megszünik a 'Mi lenne ha' gén hatása?
Isteni...felszabaduslz, nem foglalkozol a múlttal, nem üldözöl érdemtelen Hymerákat..
Százszor visszasírtam azt az asszonyt aki büszke volt...és nem panaszkodott.
3 megjegyzés:
Csimpi nagy szerelme, avagy gondolatok egy erzekeny lelekbol
Ha mult vagyok szamodra draga edes Csampi, ha visszarantalak a regi elmult emlekek koze mely fajdalmat okoznak neked...kerlek ne haragudj ram! Valami belso kesztetest erzek, valamit amit nem tudok megmagyarazni semmilyen formaban...sem szo nincs, sem dallam, sem erzes sincs amivel leirhatnam.
En mar nem nagyon emlekszem a multunkra es valojaban a jovonket sem ismerem, csak azt tudom, hogy lassan 5 eve lesz, hogy ismerlek es nem tudok elszakadni toled!
Tudom, hogy ez szamodra nem jo dolog, hogy evrol evre ujra felbukkanunk egymas eleteben es ha ugy gondolod, szuntesd meg ezt az allapotot...de kerlek ne felejts el soha engem! Csimpi.
Kedves Nevtelen Titokzatos!
Nem haragszom rád, viszont nem rántassz vissza sehová és fájdalmat sem okozol nekem!
Lassan egy exhibicionista jellegü agorává alakult át ez a blog.
Itt csak a borotvaéles szellemnek és az egyéni eszmének van helye.!
By
mnyah nesze neked tepelodes, felejtes, felbukkanas es ujraelobukkanas es elbukkanas.....Oszt minek? mert raerunk....;)
Megjegyzés küldése