Miért jó kidugni a paplan alól a kicsilábujkádat? Azért hogy visszahúzhasd a melegbe!
Viszont a szenvedés megszünése, az az állapot amikor magad mögött hagytad azt a vergődö, kinzó állapaotot amelyben tengődtél, na ezért jó (hasznos) a szenvedés.
Egy újabb hét Nagyoláhfalúban.
Vajon milyen lehetett az Orosz fronton, a Dón kanyarban 1943 ban?
Hidegen...Éhesen...Vörösbor nélkül.
Üzenet jött messze-messze földről
Halvány zöld szin tábori levél
Aki írta a szívéből írta...
Minde sora őszintén beszél....
Ezt írhatta szegény tönkrefagyott, legyengült katona, aki nem evett meleg ételt hónapok óta, nem látott nőt kitudja mióta, bajtársai százával estek el mellette...
MInden percben rádgondolok azázszor
Mindig a te leveledet várom...
Csak te rólad álmodom az álmom...
Valahol Nagyoláhfalúban...
Sokkal jobban szeretlek mind máskor
Minden percben rádgondolok százszor....
Valahol Oroszországban
Elkeseredettségében az emlékeibe menekül...az árokba feküdve, orosz lövedékek süvítő zajában ,minusz 15 fokos hidegben, a katona, a mámorral szomszédos állapotban a régi szerelmére gondol...érzelmei felkorbácsolva, a magány, a halálfélelmek közepette, egy első kézfogás öröme villan fel...
Újrá átél mindent, a park, a virágzó hársfa illata...keze a géppuskára meredve önkéntelenül huzza a ravaszt, golyózáport eresztve a közeledő muszka zászlóajra.
Már a Kedvese karjaiban van, együtt ülnek a régi padon...Egymás tekintetére szomjaznak, egymás érintéséből táplálkoznak...Az öreg hársfa virágjait hullatja rájuk..
Miert van az, hogy amikor valakit elvesziteni velunk, a nemessegunket feladjuk, megtagadjuk a buszkeseget, megtagadjuk elveinket, azért hogy megtartsuk?
Miert van az, hogy amikor a vereseg parlata lebeg a levegoben, az ember levadul, fenyeget, atkot szor?
Miert van az, hogy amikor ujrakezded, sokkal erosebb, elenkebb midne erzelem, miert jobb es szebb az elet?
Az emberi agy, szellem, lelek...csodakra kepes. Onmagat gyogyítja és pusztítja...
Egy vadász, egy hosszú utazás után, egy gyenge, önkényes pillanatában, amikor az önsajnálattal küszködött, eldöntötte hogy a feladja a vadászat örömét, és ennek érdekében cselekedett.
Elővette kedvenc Ijját, kifeszítette ezt és kilőtt i,s,s,z,c,e,e,m,e,e 10 nyílvesszőt. Arra gondolt, hogy legalább az egyik, találomra biztos vadat érint, és ezután már nem lesz rákényszerítve arra hogy vadásszon.
Az Istenek másképp vélekedtek ám erről...
Az Istenek kedvelték a Vadászt, mindig kényesztették, sok megpróbáltatásra kényszerítették, viszont soha nem hagyták magára.
A 10 nyilvessző története.
4 megjegyzés:
Uzenet jott messze-messze foldrol...avagy Csimpi levelet irt Csampinak
Egy szombati nap volt;az osz mar par hete itt varakozott a kapunal, de meg kegyesen meg-meg engedte, hogy a nyar visszakacsintson az emberekre es elkoszonjon toluk.
A nap, sugaraival gyengeden megcsiklandozta Csimpi nyakat, igy bucsuzkodott o, mikozben Csimpi szeme a fak szinkavalkadba esett levelein melazott...
Egy pajkos szello tevedt arra es, mint egy kisgyerek kezdett el jatszani a falevelekkel, ide-oda fujta, fel-fel az eg tetejere, majd le az emberek koze, kergette oket, majd el-el kapta, aztan eleresztette es minden kezdodott elorol, mignem, az egyik kis level Csimpi kezebe kerult...
Csimpi meglepve nezte a levelet, hirtelen el akarta ereszteni, aztan meggondolva magat, a markaba szoritotta...olyan erosen,mintha valakitol feltette volna es senkinek nem akarta megmutatni. Aztan a tenyere lassan nyilni kezdett, az ujjaival kisimitotta a levelet es mosolyogni kezdett...
Elovett egy tollat es a levelre irt valamit, fel-fel nezett az egre es hagyta, hogy a nap, a sugaraival simogassa arcat, majd megint irt es mosolygott:
"Uzenetet irok messze-messze foldre,
Halvanyzold szin, varosi level,
Aki irja, szivebol irja,
Minden sora,a lelkebol beszel...
Mindig a te leveledre kuldom valaszom...
Csak te rolad almondnam az almom,
Valahol egy Nagy varosban...
Sokkal jobban elsz bennem mint maskor,
Minden percben radgondolnek szazszor...
Valahol egy furcsa orszagban...
S ha maskepp velsz is, mint en szeretnem,
A feher a fekete mellett meg mindig megfer...
Mindenhol, ebben a nagy vilagban..."
Aztan a kezet magasra elmelte es a tenyererol a kis szello a levelet leemelte...Csimpi csak nezte, ahogy a level szall-szall fel a magas eg legtetejere, ahogy egyre kisebb es kisebb lett...majd egyszer csak eltunt, mikozben Csimpi, Csampi nevet mondogatta csendben...
Az osz mar par hete itt varakozott a kapunal...de megengedte, hogy a nyar bucsut intsen az embereknek...
Kedves Csipike! Nagyon örülök, hogy rábukkantam a bejegyzéseidre, érdeklődéssel olvasom. Én egy nyugdíjat alig váró tanárnő vagyok a magyar nihilből. A gyermekeim éppen ilyen korúak (29 és 30). Mindenki hazudik! (?) Ezért Nektek dolgotok van ezen a világon, éppen az ilyen épp ésszel Istentől megáldott fiataloknak! Sok sikert és szerencsét, tiszta gondolatokat, sok új bejegyzést! "Rajongó"
Szia te kis Chanson-rajongó!
Tényleges megtiszteltetés számomra Tőled ilyen kedves dicseretet kapni, valójában ez a Blog az egyetlen 'Nyomás-szelepem' amely segítségével az alkotó hajlmaimat élem ki.
A mindennapi életben sajnos egy száraz, mesterséges munkát végzek, Menedzsmenttel kapcsolatos.
MEgnéztem a bloggodat, Yves Montand, Charles Aznavour, Piaf , Matieu stb...Régi idők
Celia Cruz, Sinatra, Jávor Pál.
Szépek voltak, és mi is szebbek lettünk a zenéjük által.
Üdv
Csipike
Köszönöm a választ, én azonban kicsit neheztelek magamra, mert a helyesírási hibát vétettem, amit most korrigálok, tehát ÉP ésszel áldott meg a Jóisten, és tartson meg sokáig!
Szép hetet!
Megjegyzés küldése