Etelünk valahol meglett írva...Mi volt vissza már sosem tér
Szavak helyet a tetteink beszéltek, ami tegnap volt, úgy érzem nem felejtem!
Mi már nem játszhatunk a szélben, mint gyermek ki megkap minden jót, mi már csak állunk egymás mellett..
Úgy érzem sírni volna jó...
Nem tudom miért van így de én félek...Hogyha nem vagy velem milyen az élet...
Nem tudom ami volt miért lesz emlék és a kérdésre miért nem felelsz.
Amikor elpattan egy húr, amikor a nyilt lélekre a szakítás szikéje hatol belé,
amikor szembesülünk a saját félelmeinkkel, iszonyainkkal.
Amikor az együttlét öröme nyomasztó félelemé alakul, amikor foggal-körömmel a múlthoz viszonyítunk minden új lehetőséget...
Hirtelen elpattant egy húr...szívembe vágott... nem váratlanul...el sem hittem, talán összetartoztunk.
MA még fáj, de egyszer minden megfakul...
merengek a tűnő tegnapon...és egy hajnalom kezem feléd hiába nyújtom...
Csak egy halvány mosoly maradt...szertefoszlott álomkép.
http://www.youtube.com/watch?v=z-DxbMmEul4&NR=1
6 megjegyzés:
Csimpi bucsuja Csampitol
Csimpi meg bohokas kis leany volt, amikor megismerte a hobortos Csampit, aki mar az Elet nagyon sok titkat ismerte, latta mar az uvegpalotat, csodalkozott az Operencias tenger nagy hullamain, volt mar a kerek erdo kozepen s talalkozott a kurta farku kismalaccal is...
Csimpi egybol beleszeretett az o Csampijaba es huseges tarsa szeretett volna lenni egy egesz eleten at, azonban az Elet gonosz mostohaja kozbeavatkozott es a boldogsag rovid ideig tartvan, szetvalasztotta, szamuzve az orszag ket tavoli felere oket.
Azota nem lattak egymast, neha neha egy kismadar hozott hirt hol egyikuk, hol masikuk felol...neha a szel sugta meg sorsukat egymanak,de azota nem erezhettek egymas kezfogasat, egymas oleleset, nem nezhettek egymas szemebe es ezert...nem feledhettek soha el azt, hogy a masiktol meg el kell bucsuzniuk. Mindig osszekototte oket valami, az elvalas hianya, az, hogy egy mosollyal, vagy egy egyszeru szoval Isten veled-et mondjanak es beletorodjenek a sorsukba.
Ot ev utan, Csimpi egy levelet olvasott, tavolrol jott levelet, aminek nem o volt a cimzettje, csak veletlenul kerult kezebe, de amibol Csampi minden egyes erzeset es gondolatat megtudta...
Csimpi rajott arra, hogy Csampi tovabb akar lepni, hogy ami kettojuk kozt volt, az csak egy szep mese volt, amit egyszer felolvasott a Tavasztunder nekik es mindekettojuk beleelte magat...de a mese egyszer veget ert es fel kellett ebredjenek egy szep alombol ami arrol szolt, hogy "mi lett volna ha..."
Csimpi, erzekeny leany reven, szomoru lett, de megertette mit kell tegyen es egy levelet kuldott Csampinak. Leirta, hogy mennyire szerette, mert o volt az elso ember aki megizleltette a szerelem es a szeretet izet es, hogy mennyire halas minden egyes eltoltott percert es akar a jo akar a rossz dolgokert. Nem bant meg egy erte ejtett konnyet sem, mert mind a lelkebol es a szivebol jott...nem banta meg az elmult evek perceit sem, amiben ra gondolt, amikor ora vagyott...Halas volt es halas marad mindorokre es ha fel is kell ebredjen ebbol a csodalatos mesevilagbol, soha nem fogja ot elfelejteni es orokke a szivebe zarja Csampit!
"Isten veled edes draga Csampikam, legy nagyon nagyon boldog, ezt kivanom neked!" igy bucsuzott tole es egy konnycseppel pecsetelte le a levelet!
S.
Én vagyok Csimpi!
Előszó
Egyszer volt, talán igaz sem volt . . .
Volt egyszer egy őzike. Ez az őzike egy nagy erdő közepén élt gondtalanul, a kis mókusok között. Amikor reggelenként felkelt és friss forrásvízzel megmosdott, elment a kis erdei tisztásra és gyógynövényeket gyűjtött teáknak. Az édesanyja megtanította neki, hogy melyik gyógynövény milyen betegségre jó és segíteni próbáltak mindenkin, aki elfogadta a segítségüket. Minden tökéletes volt, amíg egy nap a kis őz el kellett menjen a szomszédos erdőbe, hogy tovább tanulhasson. Itt az őzike sokat kellett tűrjön a társainak, akik hozzá képest még butusok voltak, de szembenézett minden nehézséggel és megaláztatással, és végül ő győzött.
Mikor itt is kijárta az iskolát, akkor egy másik erdei iskolába került. Itt már sokkal jobb volt neki, de az iskolaévek során sok szomorú dolog történt. Akire a legjobban számított, pont az hagyta cserben, de mivel már megedződött az előző iskolában, hát felemelt a fejét és csak lépett tovább. Sokszor könnyes volt a szeme, de erőt vett magán és harcolt az elemi erőkkel.
Az őzike mellett mindig ott állt egy türelmes üreg bácsi, aki mindig meghallgatta és segített minden nehézséget legyőzni.
Az őzike most nagyon boldog és még mindig járja az iskolát, de egyszer befejezi és akkor a Nagy Életben boldogan fog harcolni a farkasokkal, akik támadják.
Ha érdekelnek a történetek, …
Szia Kicsiőzike!
Tudd meg hogy Csipike is pontfix így járt mint te, a többi kiasmaci sose aart vele játszani mert túl okoska volt a korához.
És akkor bánatosan mindig a könyveket bújta és sok sok okosságot szivott magába. Azután, kamaszkorában, az Y Kromoszóma befolyására megtanulta kezelni a többi kismacit, vénfarkast stb.
Csak Csipikét elvarázsolta a Gonosz Ostobácska, és egy évig aludt.
De most felébredt és újra felépíti az életét...
Csak ehhez egy társ kell.
Kérdés: Társat a múltban keresünk, azok közül akit valaha szerettünk-vagy talán még szeretünk de valamiért kudarcba fulladt a kapcsolat,
vagy inkább egy új kapcsolatot indítunk?
És mi van akkor, ha túl gyámoltalan gyenge és határozatlan vagy ahhoz, hogy teljesen lezárd a múltat, a saját múltadat vagy a partnered múltját?
Szia Csipike!
Te is kérj segítséget a türelmes öreg bácsikától és neked is fog segíteni, akárcsak őzikének.
Bármi történt is őzikével, neki is nagyon fájt, ami vele történt a múltban, de felemelt fejjel előre lépett. Néhanap a múlt emlékei zaklatják, de elhessegeti és mosolyog rajta.
A múltban semmit nem találsz meg. A jövő a fontos és ott keress társat. Ha ezen a világon gyenge vagy, akkor vesztes vagy és a múlt lezárása nélkül is lehet élni, őzike is így élt sokáig és már nem fáj neki annyira a múlt, egy idő múlva teljesen el is felejti.
Van az úgy, hogy "nem merünk szembesülni az előttünk álló lehetőségekkel, pedig kishitűségünkbe zárt sorsunk ajtaját egy szebb jövő feszegeti." (Simon András)
Megjegyzés küldése