Oldalak

2009. szeptember 15., kedd

Szellemi maszturbáció avagy hallám működik-e?

1999, Dolj megye, Olténia.
Temető. Nehéz füst és égett szag. Egy rikácsoló, érdes  hang töri meg a csendet. Érthetetlen szavak, csak egy nevet lehet érteni. Egyetlen fákja lángja büdösítette a temető már így is poshadt dohos levegőjét. Egy rongyos alak állt a sír mellett, egy Szörnyeteg. Egy tyúkot tartott a kezében, a torkából még csirázott a meleg vér. Kezeit iszapos-véres maszlag borította.
Abbahagyta a rikácsolást. Egy fésüt vett elő, a fésüben még pár  hajszál maradványai voltak. Érthetetlen mormogás közepette, kivette a hajszálakat, felmarkolt egy tenyérni földet, a tyúk vérével összevegyítette és a hajszálakat ebbe a masszába keverte. Egy gólyot gyúrt,ezt egy zsebkendőbe helyezte és ásni kezdett.
A sírt nem diszíti kereszt, azt mesélték a falúban hogy itt egy fiatal lány nyugszik. elvette a saját életét, ezért pap nem temethette el, keresztfát nem helyeztek a sírjára.
Egy kis gödröt kapart ki, ebbe belehelyezte a sárba gyúrt hajszálakat, köpött egyet és betemette.
Újból rikácsolni kezdett.Véres vattát tartott a kezében. A rászáradt vér már rég meg volt alvadva, a vatta is megvolt már sárgulva.
Mintha egy másik nevet visított volna...Talán az áldozatét.. A véres vattát a fákja lángjába dobta, és nem  hagyta abba a ricsajt, míg a tűz megnem emésztette.
A Szörnyeteg összerogyott. Két keyével a földet markolta és örjöngve bocsánatért esedezett, mint aki egy garázda tettet hajtott végre.
A falú. Elégge elszigetelt fekvésű, kb 80 lélek lakik manapság ott, elhagyatott házak, egyszerű emberek,roppant szegénység. Sok babona, többszázéves szokások, jellegzetes törökös-délszláv népviselet,  egy néprajzi Eldoradó.
Az átok. Bioenergia, negativ energiahullámok, rossz Kharma, irányított theta hullámok, amelyek közvetlenünl a Tudatra hatnak. De ezt a Szörnyeteg nem tudhatja...csak amit az annyától tanult, és amit látott.Nem lakott a falúban, az emberek kerülték, irtóztak tőle,ahhoz hogy a néprajzos megtalálja, megkellett vesztegetnie a kocsmárost.
A pálinka hatására feloldódik a falúbeliek nyelve. Történetek százai, elbeszélések hosszú listája ecsetelte a Szörnyeteg cselekedeteit. Belgiumból és Spanyolországból  is voltak már látogatói.
Átkok, Hókuszpókuszok, nyifnyáf hiszti.
Viszont amikor látható  magyarázat nélkül egy tökéletes kapcsolat hirtelen tönkremegy, amikor egy virágzó üzlet a csőd szélére jut, amikor egy egészséges ember egzre betegebb ls betegebb lesz elgondolkoztat, hogy nincs-e egy magasabbrendű, számonkra érthetetlen okozata ezeknek a tényeknek.
Nincsennek átkok, csak  hiszékeny emberek...És vannak véletlenek, amikor a kudarc egybeesik az átok pillanatával. Vagy mégis léteznek?
Vannak olyan helyzetek, amikor véglegesnek tünő döntéseket hozunk. Amikor beteg vagy és első ízben segítséget kinálnak fel, habár nem vagy rászorulva, mégis elfogadod. Egy büszkeségi roham kapcsán pedig elutasítod, az ugyanattól az embertől érkező segitséget.Miért is? Mert a múltban megbántottátok egymást? Mert az az érzésed hogy van valaki más? Betegség és magány, fruszrráció és tehetetlenség...és ez csak a kezdet.
A nagyváros átka néha hazakisér.
Viszont az otthonod átka mindig elkisér, bárhová is mész.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csampi es Csimpi

Egy kora reggelen, amikor meg mindenki gyonyoru almat aludta, Csampi furcsa neszekre ebredt...Meg is ijedt egy kicsit, vajon mi tortenhetett?...Vajon mik ezek a hangok? Es ki adhatja ki oket? Betorok lennenek? De mit akarhatnak?...Azutan lassan, labujhegyen, a kisszoba ajtajahoz surrant, a fejet ki-ki bujtatta es probalta meglesni ijedsegenek okozojat!
Egy arnyekot latott, ami ide-oda szaladgalt, s kuncogo hangocskat hallott a konyha felol..."Csimpi, Csimpi"- suttogta Csampi-"Csimpi, ebredj, valaki itt jarkal!"...De Csimpi nem valaszolt. Csampi bamulta az arnyekot es kezecskeivel a kisszoba ajtajaba kapaszkodott. Probalt urra lenni felelmen, de nem tudott, a szivecskeje egyre gyorsabban vert es egyszer csak attol kezdett el felni, hogy olyan hangosan dobog a szive, hogy az idegen meghallja..."Pszt,pszt, csondesebben szivecskem, pszt"-igy nyugtatgatta magat Csampi,mikozben az arnyek egyszer csak megallt. Hirtelen nagy kacajt hallott, olyan edes vidam kacajt, de ot megis megremisztette...es az arnyek fele fordult es kozeledett...Csampi meg mindig az ajtoba kapaszkodott, labai remegni kezdtek es szinte mar felorditott, amikor az arnyek..."Csampi"- cupp cupp cupp- harom puszi csattanasa hallattszott es Csampi labai egyszerre csak megrogytak..."Csimpi, hat te voltal, hat te toled ijedtem meg ennyire?"...S Csimpi nagyot kacagott- "Csampi, csak kakoskavet keszitettem neked, mert szeretlek, mert meg akartalak lepni...Jaj Csampi!". Nagy kacaj csendult fel a reggel mely csendjeben es Csampi magaban suttogta "Csimpi, te bohoc, te edes kis rozsaszal, en felek a legjobban toled, toled akit annyira szeretek"...