Miért jó szenvedni? Nem jó.
Miért jó kidugni a paplan alól a kicsilábujkádat? Azért hogy visszahúzhasd a melegbe!
Viszont a szenvedés megszünése, az az állapot amikor magad mögött hagytad azt a vergődö, kinzó állapaotot amelyben tengődtél, na ezért jó (hasznos) a szenvedés.
Egy újabb hét Nagyoláhfalúban.
Vajon milyen lehetett az Orosz fronton, a Dón kanyarban 1943 ban?
Hidegen...Éhesen...Vörösbor nélkül.
Üzenet jött messze-messze földről
Halvány zöld szin tábori levél
Aki írta a szívéből írta...
Minde sora őszintén beszél....
Ezt írhatta szegény tönkrefagyott, legyengült katona, aki nem evett meleg ételt hónapok óta, nem látott nőt kitudja mióta, bajtársai százával estek el mellette...
MInden percben rádgondolok azázszor
Mindig a te leveledet várom...
Csak te rólad álmodom az álmom...
Valahol Nagyoláhfalúban...
Sokkal jobban szeretlek mind máskor
Minden percben rádgondolok százszor....
Valahol Oroszországban
Elkeseredettségében az emlékeibe menekül...az árokba feküdve, orosz lövedékek süvítő zajában ,minusz 15 fokos hidegben, a katona, a mámorral szomszédos állapotban a régi szerelmére gondol...érzelmei felkorbácsolva, a magány, a halálfélelmek közepette, egy első kézfogás öröme villan fel...
Újrá átél mindent, a park, a virágzó hársfa illata...keze a géppuskára meredve önkéntelenül huzza a ravaszt, golyózáport eresztve a közeledő muszka zászlóajra.
Már a Kedvese karjaiban van, együtt ülnek a régi padon...Egymás tekintetére szomjaznak, egymás érintéséből táplálkoznak...Az öreg hársfa virágjait hullatja rájuk..
Miert van az, hogy amikor valakit elvesziteni velunk, a nemessegunket feladjuk, megtagadjuk a buszkeseget, megtagadjuk elveinket, azért hogy megtartsuk?
Miert van az, hogy amikor a vereseg parlata lebeg a levegoben, az ember levadul, fenyeget, atkot szor?
Miert van az, hogy amikor ujrakezded, sokkal erosebb, elenkebb midne erzelem, miert jobb es szebb az elet?
Az emberi agy, szellem, lelek...csodakra kepes. Onmagat gyogyítja és pusztítja...
Egy vadász, egy hosszú utazás után, egy gyenge, önkényes pillanatában, amikor az önsajnálattal küszködött, eldöntötte hogy a feladja a vadászat örömét, és ennek érdekében cselekedett.
Elővette kedvenc Ijját, kifeszítette ezt és kilőtt i,s,s,z,c,e,e,m,e,e 10 nyílvesszőt. Arra gondolt, hogy legalább az egyik, találomra biztos vadat érint, és ezután már nem lesz rákényszerítve arra hogy vadásszon.
Az Istenek másképp vélekedtek ám erről...
Az Istenek kedvelték a Vadászt, mindig kényesztették, sok megpróbáltatásra kényszerítették, viszont soha nem hagyták magára.
A 10 nyilvessző története.