Néha elmegyünk az Esély mellett az utcán. Ahelyett hogy hamar elvigyük és magunkévá tegyük, elmegyünk mellette, ignoráljuk, vagy még jól belerúgunk, hogy tűnjön el.
Mi van akkor, amikor annyira akarunk hinni valamiben, hogy mindent megteszünk azért, bekötött szemmel, feltételek nélkül hiszünk, és mint az Igor Ivanovics, a szovjet katona csak előre megyünk.
Mi van akkor, amikor eleve a kudarc előjelei hemzsegnek az alanyon, minden jel arra utal, hogy ez nem lehet egy sikertörténet, minden mutató a Projekt haszontalanságát, értelmetlenségét támassza alá.
Mi van akkor, amikor a szakértők, akikkel a projekt kapcsán konzultálsz, ugyanazt nyilatkozzák: A Projekt Nem sikerülhet.
A projekt neve "Iván"
De Ivan tovább megy. A szibériai hóban, a sztyepp száraz hideg levegője már félig lebénította, Iván látta az ígéret Kastélyát. A láthatáron ez egy tündöklő kastély. Iván szenvedélyesen, lelkesedve erőt vesz magán és elindul felé.li. Amint közeledik, a kastély egyre kisebb lesz, már csak egy nagyobb Kúriának néz ki. De ez is jó. Nem baj, majd a kúria fehér márványozott falait biztos drága perzsák borítják és ablakait biztos puha selymek és bársonyok díszítik.
Iván tovább megy. Utolsó almáját eszi éppen, kimerülten fáradtan közeledik a láthatár felé.
A kúria egyre kisebb, már csak egy villa nagysága épület. Nem baj, majd a kényelmes bútorai, a tágas szobák kárpótolják az eddigi fáradalmakat. Már közel van.
Egyre kisebbedik a ház. már csak egy parasztháznak tűnik. Ivan elcsügged. De nem adja fel. Egy tányér leves, egy ágy, egy icce bor után majd elfelejti az út fáradalmait
Odaért. Egy szalma kulipintyó fogadta elcsirázott, kimerült Ivánt. A szél hidegen hasított a sztyepp pusztaságába. És Ivan szívébe. Száraz, kopár elhalt puszta. Egy erősebb széllökés és a kalibát szétfújta.
Iván összeroskadt. A hóba zuhant. És eszébe jutattak az intések, a tanácsok, mindazok a dolgok, amiket nem vett tudomásul.
Iván vakon 3 hétig utazott. Most véget ért. És elfújta a szél
Iván felállt, lerázta magáról a havat és gondolkodott.
3 hétig tanultam, 3 hétig álmodtam, 3 hétig reméltem. Nem hallgattam senkire, a saját józanságomra sem. Egyszer ezt is ki kellett próbálni.
A projekt továbbmegy. Máshol, máskor, más szereplőkkel.
Az élet soha nem áll meg, és nem vár be.
Iván gyors léptekkel, határozottam folytatta az útját.
A messzeségben egy falu látszott. Kiért a Sztyepről.
Iván elégedett volt. Mosolygott.
Mi van akkor, amikor annyira akarunk hinni valamiben, hogy mindent megteszünk azért, bekötött szemmel, feltételek nélkül hiszünk, és mint az Igor Ivanovics, a szovjet katona csak előre megyünk.
Mi van akkor, amikor eleve a kudarc előjelei hemzsegnek az alanyon, minden jel arra utal, hogy ez nem lehet egy sikertörténet, minden mutató a Projekt haszontalanságát, értelmetlenségét támassza alá.
Mi van akkor, amikor a szakértők, akikkel a projekt kapcsán konzultálsz, ugyanazt nyilatkozzák: A Projekt Nem sikerülhet.
A projekt neve "Iván"
De Ivan tovább megy. A szibériai hóban, a sztyepp száraz hideg levegője már félig lebénította, Iván látta az ígéret Kastélyát. A láthatáron ez egy tündöklő kastély. Iván szenvedélyesen, lelkesedve erőt vesz magán és elindul felé.li. Amint közeledik, a kastély egyre kisebb lesz, már csak egy nagyobb Kúriának néz ki. De ez is jó. Nem baj, majd a kúria fehér márványozott falait biztos drága perzsák borítják és ablakait biztos puha selymek és bársonyok díszítik.
Iván tovább megy. Utolsó almáját eszi éppen, kimerülten fáradtan közeledik a láthatár felé.
A kúria egyre kisebb, már csak egy villa nagysága épület. Nem baj, majd a kényelmes bútorai, a tágas szobák kárpótolják az eddigi fáradalmakat. Már közel van.
Egyre kisebbedik a ház. már csak egy parasztháznak tűnik. Ivan elcsügged. De nem adja fel. Egy tányér leves, egy ágy, egy icce bor után majd elfelejti az út fáradalmait
Odaért. Egy szalma kulipintyó fogadta elcsirázott, kimerült Ivánt. A szél hidegen hasított a sztyepp pusztaságába. És Ivan szívébe. Száraz, kopár elhalt puszta. Egy erősebb széllökés és a kalibát szétfújta.
Iván összeroskadt. A hóba zuhant. És eszébe jutattak az intések, a tanácsok, mindazok a dolgok, amiket nem vett tudomásul.
Iván vakon 3 hétig utazott. Most véget ért. És elfújta a szél
Iván felállt, lerázta magáról a havat és gondolkodott.
3 hétig tanultam, 3 hétig álmodtam, 3 hétig reméltem. Nem hallgattam senkire, a saját józanságomra sem. Egyszer ezt is ki kellett próbálni.
A projekt továbbmegy. Máshol, máskor, más szereplőkkel.
Az élet soha nem áll meg, és nem vár be.
Iván gyors léptekkel, határozottam folytatta az útját.
A messzeségben egy falu látszott. Kiért a Sztyepről.
Iván elégedett volt. Mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése