Oldalak

2008. július 22., kedd

Már nem fáj


Nehéz volt a Július. Szejke, Tusványos, Félsziget, AMI Tábor...Én meg számüzetésben Tápiában. Én vétkem, én igen nagy vétkem, mea maxima culpa.
Lehet már munkanélküli vagyok, Buta kapitalizmus.
Milyen az amikor dacból indítjuk el az események lavináját, de egy adott ponton elveszítjük a kontrollt, és az események önerőből történnek.
Játszunk és játszanak velünk.
Szeretünk és szeretnek.
Megpróbáltam 1000x ugyanazt eljátszani...Tudtam, hogy hiába, tudom, hogy nem éri meg, eleve nem érte meg Kutyából nem lesz szalonna, gyenge Facsemetéből ritkán lesz megbízható, hűs árnyékot vető Nyárfa. Fájdalmas kivágni a kedvenc Facsemetédet, de mintsem egy hitvány vadhajtásos bozót legyen belőle, akkor inkább újat ültetünk. A szenvedésemet már csak a saját vakságom fokozza...kap az ember 5 szem fonnyadt szilvát és mindjárt gyümölcsöst akar létrehozni.
De ott van az a valami, ami emberré tesz, ami megkülönböztet engem a robottól, az inger szükséglet, a kihívás, a dac. a Rossz vonzza az embert, viszont a jó nyugtatja. Az egyensúlyt nehéz megtalálni és megőrizni.
Két önzés titkos párbaja. Ez valamikor lakodalmi ajándéknak volt szánva.
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az.

Nincsenek megjegyzések: