Csipike kiment Somlyóra íjazni. Természetesen vitte magával a kis íjacskáját, 5 vesszőt, egy üvegecske somlyói vizet, 1 használt PZS-t, egy megrágott rágcsit, egy régi OMV számlát és egy cérnát.
Az íjazás sok bajjal jár: Az egyik buta nyílvessző, miután a felhőcskével puszilózott, nem akart visszaesni a földre, ő úgy döntött, hogy inkább
a fa tetején marad, belefúródva egy fenyőfa ágában. Csippecske egykettőre felmászott a Fenyőfára és lehozta a buta nyílvesszőt, még a szandálja sem szakadt el ebben, műveletben. Értelemszerűen a második rakoncátlan nyílvessző is úgy döntött, hogy a harcot feladja és kettétörött. Erősebbel a láncnál a kard és a fánál a kő. Viszont az idő nagy részét Csipike azzal töltötte, hogy a félméteres fűben a nyílvesszőket keresse.
Jött a pihenő. Egy árnyékos hely és egy korty hideg somlyói borvíz elég, ahhoz hogy a fáradt íjász kipihenje a fáradalmait. A kedvenc Facsemetéje is ott volt, akinek az árnyékát annyira szerette. Csipike gondosan metszette a facsemetéjét, gondozta és mindennap énekelt neki, hogy nőjön nagyra és hogy e örökre gyönyörködhessen benne.
De mindezek dacára vadhajtások jelentek meg a Facsemetén. És nem akármilyenek, hanem alanyi faj specifikus vadhajtások, minden ilyen típusú Facsemetének van ilyen hajtása. Csipike ügyesen kezébe vette a bicskáját, hogy a vadhajtást kivágja. De a hajtás annyira össze volt nőve a fa törzsével, hogy már nem lehetett kivágni. Csipike szomorúan fogta az íjacskáját és tovább állt.
Az íjazás sok bajjal jár: Az egyik buta nyílvessző, miután a felhőcskével puszilózott, nem akart visszaesni a földre, ő úgy döntött, hogy inkább
a fa tetején marad, belefúródva egy fenyőfa ágában. Csippecske egykettőre felmászott a Fenyőfára és lehozta a buta nyílvesszőt, még a szandálja sem szakadt el ebben, műveletben. Értelemszerűen a második rakoncátlan nyílvessző is úgy döntött, hogy a harcot feladja és kettétörött. Erősebbel a láncnál a kard és a fánál a kő. Viszont az idő nagy részét Csipike azzal töltötte, hogy a félméteres fűben a nyílvesszőket keresse.
Jött a pihenő. Egy árnyékos hely és egy korty hideg somlyói borvíz elég, ahhoz hogy a fáradt íjász kipihenje a fáradalmait. A kedvenc Facsemetéje is ott volt, akinek az árnyékát annyira szerette. Csipike gondosan metszette a facsemetéjét, gondozta és mindennap énekelt neki, hogy nőjön nagyra és hogy e örökre gyönyörködhessen benne.
De mindezek dacára vadhajtások jelentek meg a Facsemetén. És nem akármilyenek, hanem alanyi faj specifikus vadhajtások, minden ilyen típusú Facsemetének van ilyen hajtása. Csipike ügyesen kezébe vette a bicskáját, hogy a vadhajtást kivágja. De a hajtás annyira össze volt nőve a fa törzsével, hogy már nem lehetett kivágni. Csipike szomorúan fogta az íjacskáját és tovább állt.
Egy Nyárfa talán alkalmasabb, a Facsemeték gonoszak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése