Tankok az életünkből

Miért találkozunk tankokkal az országúton, békés időkben?
Miért készülünk háboruzni , béke időkben?
Miét folytatunk béke tárgyalásokat, a háború idején?
Az emberéség egy virus: megtámadja a gazdát, elfogyassza a nyersanyagokat, elszapododik és kihal...
Egyénként az ember is  a nagy halmaz része...

Miért vagyunk néha masszochisták önmagunkkal?
Amikor rádöbbenünk arra hogy már nem szeretünk valakit, mi fáj jobban, a tudat hogy már nem kötödünk, az állapot megszünése,  az emlékek fájnak?
MIért viszonyítunk midnent a Múlthoz? Hát persze hogy igen! Azért, Okostojás, mert a Jövőt még nem láttuk!
Eletemben csak két nőt szerettem... Tényleg csak kettőt? Egyeltalán szerettem?  Már csak az emlékeim emlékeznek a pillanatra..
És egy csendes őszi éjszakában...jött felém egy csinos barna lány...
Úgy jőtt mint egy megvalósult állom...Azóta nincs nyugtos éjszakám...
Másodjára (?) csak azt a lányt szerettem....
Szivem , lelkem úgy megváltozott...
De én csak a szabadságon kerestem...A lány sírt, és csendben szerett...
De lány, mert vágyait követte... mennie kellett , nem volt irgalom!
Én  azóta a temetőt járom....
viszek egy szál fehér rózsát , a sírra.
Ez egy Közös sír, itt nyugszik a múlt...
A magam mögött hagyott évek, és  velük sodort  kapcsolatok.
A múltunkból hozunk mindent magunkkal, szemetet, jót, láthatót és láthatatlant, foghatót és foghatatlant, nem marad el semmi.

Mint amikor az ár, a Tszunami végigsöpri a partot, nem marad semmi  a helyén. Csak a nyomok.
Miért nem tudunk teljesen elszakadni a múltunktól? Miért játszik velünk a kicsiördög, miért kényszerít olyan lépésekre, olyan cselekedetekre, amelyek visszadobnak a múlt tövisei közé?
Az emberekben lakózik a Sátán génje.
Amint az Ur megteremté az embert (és a késöbbiekben a gyengébb beta verzióját ennek, amit manapság asszony név alatt jelentkezik), mondá nekije:
'Ember, szabad akaratod van, a döntéseid a jövöbe néznek, nem a  múltba.''
Az Úr bölcs vala, és tudta hogy kisértés nélkül unalmas a Teremtés.
Erre lőn a Sátán. És beültette a ''de mégis milyen lenne ha' géneket az ember agyába.
Természetesen, a teremtés gyenge pontja, a Fehérnép egykettőre kiakarta élni az új génállományát és letépé vala az  almát. És ada Adámnak is vala.
Adám lelkem, te vagy a legjobb példa arra hogy egy férfi a néha nem az agyával gondolkodik.
Milyen érzés amikor megszünik a 'Mi lenne ha' gén hatása?
Isteni...felszabaduslz, nem foglalkozol a múlttal, nem üldözöl érdemtelen Hymerákat..
Százszor visszasírtam azt az asszonyt aki büszke volt...és nem panaszkodott.

Valahol, Oroszországban...avagy miért jó a rossz után a jó

Miért jó szenvedni? Nem jó.
Miért jó kidugni a paplan alól a kicsilábujkádat?  Azért hogy visszahúzhasd a melegbe!
Viszont a szenvedés megszünése, az az állapot amikor magad mögött hagytad azt a vergődö, kinzó állapaotot amelyben tengődtél, na ezért jó (hasznos) a szenvedés.
Egy újabb hét Nagyoláhfalúban.

Vajon milyen lehetett az Orosz fronton, a Dón kanyarban 1943 ban?
Hidegen...Éhesen...Vörösbor nélkül.

Üzenet jött messze-messze földről
Halvány zöld szin tábori levél
Aki írta a szívéből írta...
Minde sora őszintén beszél....


Ezt írhatta szegény tönkrefagyott, legyengült katona, aki nem evett meleg ételt hónapok óta, nem látott nőt kitudja mióta, bajtársai százával estek el mellette...

MInden percben rádgondolok azázszor

Mindig a te leveledet várom...
Csak te rólad álmodom az álmom...
Valahol Nagyoláhfalúban...

Sokkal jobban szeretlek mind máskor
Minden percben rádgondolok százszor....
Valahol Oroszországban

Elkeseredettségében az emlékeibe  menekül...az árokba feküdve, orosz lövedékek süvítő zajában ,minusz 15 fokos hidegben,  a katona, a mámorral szomszédos állapotban  a régi szerelmére gondol...érzelmei felkorbácsolva, a magány, a halálfélelmek közepette, egy első kézfogás öröme villan fel...
Újrá átél mindent, a park, a virágzó hársfa illata...keze a géppuskára meredve önkéntelenül huzza a ravaszt, golyózáport eresztve a közeledő muszka zászlóajra.
Már a Kedvese karjaiban van, együtt ülnek a régi padon...Egymás tekintetére szomjaznak, egymás érintéséből táplálkoznak...Az öreg hársfa  virágjait hullatja rájuk..

Miert van az, hogy amikor valakit elvesziteni velunk, a nemessegunket feladjuk, megtagadjuk a buszkeseget, megtagadjuk elveinket, azért hogy megtartsuk?

Miert van az, hogy amikor a vereseg parlata lebeg a levegoben, az ember levadul, fenyeget, atkot szor?

Miert van az, hogy amikor ujrakezded, sokkal erosebb, elenkebb midne erzelem, miert jobb es szebb az elet?
Az emberi agy, szellem, lelek...csodakra kepes. Onmagat gyogyítja és pusztítja...

Egy vadász, egy hosszú utazás után, egy gyenge, önkényes  pillanatában, amikor az önsajnálattal küszködött, eldöntötte hogy a feladja a vadászat örömét, és ennek érdekében cselekedett.

Elővette kedvenc Ijját, kifeszítette ezt  és kilőtt  i,s,s,z,c,e,e,m,e,e 10 nyílvesszőt. Arra gondolt, hogy legalább az egyik, találomra biztos vadat érint, és ezután már nem lesz rákényszerítve arra hogy vadásszon.
Az Istenek másképp vélekedtek ám erről...
Az Istenek kedvelték a Vadászt, mindig kényesztették, sok megpróbáltatásra kényszerítették, viszont  soha nem hagyták magára.

A 10 nyilvessző története.

Csiribi Csiribóóóóóó ez a Szombat jajbejóóóó

Jóóó reggelt Napocska, jó reggelt ágyacska, jó reggelt Bukiii!
Szombat reggel van. Szép , meleg napsütéses idő van.
Reggelire virsli. Dijoni mustárrál. Csípőőős.
Hosszú listát írtam arról hogy mit kell ma tennem. Huhu, kell vásárolnom, IKEAba kell mennem, parkba megnézni a kiskacsákat, konditerembe bár egy orácskát, este Salsa óra.

Ma egy szép napom lesz!

Úgy volt hogy segítségem is lesz, viszont erre nem lehet alapozni,
Egyedül ejsze jobb lesz.
Annyi mindent kell vásároljak.....

Kedves ismeretlen olvasóm,
Köszönöm a bejegyzésedet, a hiúságomat Evereszti csúcsokra lövi a tudat hogy vannak rendszeres olvasóim is.
Jó ha itt leszel, jó ha változol, jó ha követsz, jó hogy velem maradsz.

Az már nem lehetem aki voltam, és még nem vagyok az ami lenni fogok, viszont egy dolog Szentírás: Emlékeznem kell és emlékezni fogok mindenre.
Hogy Te még lehetsz-e, nem tudom, a sors eldönti, viszont azt megköszönöm hogy voltál!
Cs.

Másnap allways SUX avagy szeszes vizsga

Mi van akkor, ha az ember reggel felébred és nem emlékszik arra hogy mi is történt  az előző este 11 óra után? Hát semmi, max fáj a feje a sörrel oltott vörösbortól...
A terasz  képe még éles, egy fokhagymás sültcsirke ize is dereng még, következett egy klubb, valami borok....hangos zene, megkínzott dobhártya.
Valami motoroskocsma lehetett, először cipeltek engem is oda. A megmaradt pénzt összeszámolva nem is volt drága....egy 6 lejes sör Bukarest főterén olcsónak mondható.
Vizsga...párizsi bizottság. Fáj a fejem s még mindig forog a föld...és nem Newtoni értelemben.Hogy is mondják franciául a pénzügyi válságnak?
Valaki valakivel csókolózott az éjjel,talán mégsem én  voltam az illető. Vagy mégis?
Megkéne borotválkozni.
Vizsga sux.
Jöjjön már egyszer a hétvége.

Salsa, Kondi és 54 fehér rózsaszál.

Izomláz sux. Nem kell annyit hiúskodni és elsőből 20x80 kilót kinyomni. Lábbal persze, vállból 10x40 kilót sikerült .Egyelőre.
Salsa tanfolyam. Hmmmmmmmm. Tavaly nyáron volt már egy előzménye. Egy férfi aki Salsát táncol buzis.
Na , akkor erre feliratkozom!
Konditerem. Izompacsirták, kigyúrt testek. Sportos, karcsú, izmos testű lányok.
Futószalag. Bicikli, súlyok, feszítőgépek.
Olyan jót lehet 1 óra konditerem és egy kis erotikus desszert után aludni hogy csupa csoda.!
Havi 30 euróért ingyen lehet izzadni. És futni egy oxigénben fogyatékos teremben, egy tisztalevegőben hiányos városban, egy szeretethiánytól szenvedő társadalomban, egy tartalékok nélküli bolygón, egy az ősrobbanás szélen álló galaxisban, eme szürke 4 dimenzióban.
Isten éltessen Rita, szeretetben gazdag és kokainmentes öregkort kivánok neked, majd 20 év múlva, mire megvénülsz.

Wundervolles Leben.Mein Leben.

Hétfő reggel, Bukarest központja, 4ik emelet.
Manic Monday. A kedves szomszédnak eszébe jutott hogy Kábeltévét kéne lopni és eme nemes szándék végrehajtásához szüksége van a  padláskulcsra, ugyanis a kedves UPC kábelszolgáltató ott tartja a Varázsdobozt, amiből oly ingyen a kábeltévét lopni lehet...És a kulcs nálam maradt.
Poén TV...modern zene, magyar zene...a reggeli Cappuccino illata már betöltötte a szobát.
Eme koszos Bukarest kellős közepén, 2 millió idegen között, lehet magyarul is ébredni.. Fantázia kérdése.
Hallgatom a zenémet, iszom a forrócsokimat.  Vagy Kapucsínó lenne mégis? Bestiák? Valami új magyar együttes lehet. Áldott legyen az UPC és a Pannónia csomag. Hogyan  is élhettem eddig magyar TV nélkül?  Fincsi csoki.
Fő a virslim.
Egy elveszett magányos lélek sms-ét olvasom. Lelkem, vegyél magadnak magyar TV csomagot, és ne bolygasd a múltat, ő sem bolygat már  téged. Kell a játékszered mert más játszik vele?Grow fucking up!
Süt a napocska! Hétfőn reggel süt a napocskám! Egész héten sütni fog és mindennap rám fog mosolyogni és sugaraivalsimogatni fogja az arcomat. Ez egy profi hét lesz.
Isteni napsütés. Összel mintha fényesebben, erőteljesebben sütne. A reggel illata.
Mit is fogok csinálni? Hm. Eccer blogot írok. Aztán egyet dolgozom, hallám a fizut érdemlem-e meg. Aztán vagy Bowling, vagy Sörözés. Holnap Kukturalizálódom. Szerdán néptánc-te buta gonosz mezőségi, úgyis megtanullak! Aztán lehet mozi.

Virsli mustárral. Yuuuuummmmy!
Ez a sznob Dijoni mustár csíp.A hazai 'plasztikborkányos' jobb.
És a hétvége...ez a hétvége lesz a világ legszuperebb és legéslegcsipikésebb hétvége! Hihihi..
De ez még titok!
Holnap hajnalig tralalalaaaa
Cool Tv...érdekes név egy TV csatornának.
Ma mindenkit szeretek. Kivéve az idióta szomszédomat aki felébresztett hogy elkérje a padláskulcsot.
Hejhóóó hejhóóóóó  ez a hétfő milyen jóóóóó

Szellemi maszturbáció avagy hallám működik-e?

1999, Dolj megye, Olténia.
Temető. Nehéz füst és égett szag. Egy rikácsoló, érdes  hang töri meg a csendet. Érthetetlen szavak, csak egy nevet lehet érteni. Egyetlen fákja lángja büdösítette a temető már így is poshadt dohos levegőjét. Egy rongyos alak állt a sír mellett, egy Szörnyeteg. Egy tyúkot tartott a kezében, a torkából még csirázott a meleg vér. Kezeit iszapos-véres maszlag borította.
Abbahagyta a rikácsolást. Egy fésüt vett elő, a fésüben még pár  hajszál maradványai voltak. Érthetetlen mormogás közepette, kivette a hajszálakat, felmarkolt egy tenyérni földet, a tyúk vérével összevegyítette és a hajszálakat ebbe a masszába keverte. Egy gólyot gyúrt,ezt egy zsebkendőbe helyezte és ásni kezdett.

A sírt nem diszíti kereszt, azt mesélték a falúban hogy itt egy fiatal lány nyugszik. elvette a saját életét, ezért pap nem temethette el, keresztfát nem helyeztek a sírjára.
Egy kis gödröt kapart ki, ebbe belehelyezte a sárba gyúrt hajszálakat, köpött egyet és betemette.
Újból rikácsolni kezdett.Véres vattát tartott a kezében. A rászáradt vér már rég meg volt alvadva, a vatta is megvolt már sárgulva.
Mintha egy másik nevet visított volna...Talán az áldozatét.. A véres vattát a fákja lángjába dobta, és nem  hagyta abba a ricsajt, míg a tűz megnem emésztette.
A Szörnyeteg összerogyott. Két keyével a földet markolta és örjöngve bocsánatért esedezett, mint aki egy garázda tettet hajtott végre.
A falú. Elégge elszigetelt fekvésű, kb 80 lélek lakik manapság ott, elhagyatott házak, egyszerű emberek,roppant szegénység. Sok babona, többszázéves szokások, jellegzetes törökös-délszláv népviselet,  egy néprajzi Eldoradó.
Az átok. Bioenergia, negativ energiahullámok, rossz Kharma, irányított theta hullámok, amelyek közvetlenünl a Tudatra hatnak. De ezt a Szörnyeteg nem tudhatja...csak amit az annyától tanult, és amit látott.Nem lakott a falúban, az emberek kerülték, irtóztak tőle,ahhoz hogy a néprajzos megtalálja, megkellett vesztegetnie a kocsmárost.
A pálinka hatására feloldódik a falúbeliek nyelve. Történetek százai, elbeszélések hosszú listája ecsetelte a Szörnyeteg cselekedeteit. Belgiumból és Spanyolországból  is voltak már látogatói.
Átkok, Hókuszpókuszok, nyifnyáf hiszti.
Viszont amikor látható  magyarázat nélkül egy tökéletes kapcsolat hirtelen tönkremegy, amikor egy virágzó üzlet a csőd szélére jut, amikor egy egészséges ember egzre betegebb ls betegebb lesz elgondolkoztat, hogy nincs-e egy magasabbrendű, számonkra érthetetlen okozata ezeknek a tényeknek.
Nincsennek átkok, csak  hiszékeny emberek...És vannak véletlenek, amikor a kudarc egybeesik az átok pillanatával. Vagy mégis léteznek?
Vannak olyan helyzetek, amikor véglegesnek tünő döntéseket hozunk. Amikor beteg vagy és első ízben segítséget kinálnak fel, habár nem vagy rászorulva, mégis elfogadod. Egy büszkeségi roham kapcsán pedig elutasítod, az ugyanattól az embertől érkező segitséget.Miért is? Mert a múltban megbántottátok egymást? Mert az az érzésed hogy van valaki más? Betegség és magány, fruszrráció és tehetetlenség...és ez csak a kezdet.
A nagyváros átka néha hazakisér.
Viszont az otthonod átka mindig elkisér, bárhová is mész.

A reggeli merevedésről és a Heisenberg-féle határozatlansági reláció.

Reggel van. A riaszttóként beállított telefon még nem csörgött, viszont a gazdája már ébren van.
A hajdani 'Homo erectus', e nemes ősünk, ez a neves, közismert evoluciós egyén volt az első hummanoid lény, aki már két lábon, felállva járt. Erekciója volt.Viszont nem volt telefonja!
A homo sapiens sapiens,  már interneten böngészik. Már nincs akkora erekciója. Nem kell Mamutot vadásszon ahhoz hogy élelemhez jusson, nem kell átúsznia minden reggel a  jéghideg folyót, nem kell az erdőben gyümölcsöt gyüjtsön, nem kell barlangban meghúzodnia, már nem kell a szomszéd barlang lakóját megölje ahhoz hogy elvegye a nőjét.
Nem.  A modern férfi számára az élet már nem akkora kihívás. 8 óra irodamunka (vagy bányászmunka), a Madezit vagy Carefour árúházból bevásárol, kocsiba ül, hazamegy, a Mikróban megsüti magának a halat, bekapcsolja a TV-t és élőbe megnézi a Tsunamit vagy a New Yorki ikertornyok összeomlását.
Hol itt a kihívás? Már minden a feneke alatt van...
A homo erectus barlangban aludt, vadászott, harcolt, a túlélést kiharcolta magának, összhangban élt  a természettel.
A modern ember egyre kényelmesebb. A sportot kerüli (a többség), rájött arra hogy a nehéz munka is bajjal jár és a bajt kerülni kell, minél kényelmesebb legyen a lét, minél egyszerübb.

A lappföldi vadászok többszáz kilométeren keresztül kisérték a réncsordát, míg eltudtak ejteni egypár darabot, manapság a modern férfi a Mega Image üzletig is kocsval megy el (kb 700 méterre van).

Nade nem baj! A reggeli merevedés a fontos, míg ez minden reggel megvan, addig még élvezetes a vadászat is.
Talán az ösember vadászata manapság 8 órás munkát vagy álláskeresést jelent. És a régi törzsi klánharcok, háboruk pedig manapság kereskedelmi jellegúek lettek, már nem barlangokat, totemeket, statusz-szimbolumokat vagy tartományokat hodítunk meg, hanem piacokat, tözsdéket gazdasági befolyásra teszünk szert.
A 11 századbeli Keresztesháború manapság már devizaháborut jelent, a szurony és a kard helyét már a  Put- Call, Forward , Short-Long  és Futures tipusu tözsdés összecsapás vette át.
Amit középkorban egy kovécsinas a kovácsmestertől egy műhelyben tanulhatott, a 21ik században letölthető internetről, Youtube-on megtekinthető.
És az egésznek a hajtómúve pedig, természetesen, a reggeli merevedés!
Aki nem hiszi, annak nincsen!
PS. Az Y kromoszóma segít...

Let's twist again.

Sok mindent elfelejtettem...Elfelejtettem a Zorbát, elfelejtettem az idegen tájak örömét, már nem emlékszem az Alpok halk suhogására, a Kolostorok emléke is elmosódott már. Szomorú az a tény, hogy szinte minden, ami a múltban mindennapinak számított, az utóbbi egy évben kimaradt..Kimaradtak a bulik, kimaradtak az utazások, Az Angyalka sem jött el,a Karácsony egy zavaros ködfoszlány volt, a Szilveszter egy kudarc volt. Errare humanum est in perseverare dementis...Cicero dixit. Dixit, non facit, mondta, nem csinálta, mindenki ezt teszi.

Az idén nem volt Tavasz sem, nem volt Húsvét...A Nyár is kimaradt.Ürügyek százai, vékony, hitvány érvek...anyagi kifogások...Mi rosszabb vajon, az hogy egy év kimarad az életedből, vagy az amikor erre rádöbbensz?Mi rosszabb, az hogy egy időre feladtad azt ami számodra addig jó volt, annak reményében hogy még jobb lesz, vagy az amikor visszatérsz az előző állapothoz?A felszabadulás, a reggeli Brandenburgi Koncert, a régi ihlet visszatérése, a Blog, a vers, az életkedv. Mindennek van egy létezési ciklusa, a növényeknek, az állatoknak, a plutónium atomoknak.Az emberi léleknek is.Néha kiakad.

De újraindul...

Az ősz hosszú. Jön a tél. Bepótolom a kimaradást. Kiegyenlítem önmagammal a számlát.
Sajnos nem mindegy hogy önmagunknak hazudunk, a körülöttünk élőknek, vagy egyszerűen nem tudatosodik bennünk a saját magunk félrevezetése.

Ébresztő gyerekek, az életet nem elcseszni, csak egy van belőle és elég rövid is'''

.Nem idióta kompromisszumokat kötni, egy jobb, közös jövő nevében, nem megalázkodni, nem feladni a saját értékrendszerünket. Nem vagyunk megváltók, nem taposhatunk másnak a szellemi , lelki világába bakancsokkal, nem változtathatjuk más személyiségét.Fiuk, kutyából szalonna nem lesz.De szalonnából sem lesz kutya, ez így is érvényes.

Ami neked jó, az talán a másikat zavarja.Miért énekel Demis Roussos oroszul? megártott neki az Uzó...http://www.youtube.com/watch?v=W0kQ4B1PM3o

Őszi hangulat.

És vala a szó. Lön az akarat. Es war die Kraft...Az Istenek alkottak, teremtettek, ihlettek és megihlettek.Valóságot alkottak a káoszból, káosszá rombolták a Valoságot.

Olimposz, Asgaart, Valhalla...Az idők kezdete előtt léteztek már, önmagukat teremtették meg, azért hogy alkothassanak. A Világegyetem határain túl nem létezik semmi...csak a Kraft, az Alkotóerő.

Petőfi egy Teremtő volt. Élt és alkotott, szeretett és szerették.

A valóságtudata, az emberi lélekkel való empatizálási képessége, az emberi alteritás (Másság) megtestesítője, Ő volt az, aki egy egyszerü, mindennapi természeti folyamatot, testi-lelki-szellemi élményként tudott megélni, és kivetiteni.

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,

Űlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött aS

uttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

Jóóóóó reggelt világ!

Csipike az erdőben lakott.
Már egy ideje egyedül lakott az óriás nagy bükkfában, ezért minden reggel kedve szerint hangos zenével kezdhette a napot, nem kellett attól tartania hogy valakit zavarna.
Egy ilyen reggel volt a mai reggel is. Amint felpattantak a kis acélszürke szemecskéi, eszébe jutott az előző este. Elpirult. Egy huncut mosoly vett erőt rajta.
Bekapcsolta a zenét. Az első Brandenburgi Koncert visszhangzó ütemeire tussolt. A testét elborító forróvíz, az illatos gőz, a dallam, mindez egy új lekiállapotot váltott ki.
Egy teher múlt el, egy gyötrő, belső küzdelem ért véget. Az utolsó hetek, hónapok nagyon megviselték.
Megkönnyebbülés. Tipetupa mosolyára, csengő hangjára gondolva kezdte a napot.
Vajon milyen lesz vele? Együtt fognak majd a réten ugrálni? Kézen fogva fognak-e friss forrásvizet meríteni? Jóbarátok lesznek vajon míg meg nem halnak? Tipetupa fogja-e szeretni?
Az utolsó találkozásukat felidézve, Csipike kilépett a zuhany alól, felöltözött, elevetté a bűvös csodatelefonját és titkos sms-t írt.
Kilépett az utcára. Homályos, beesett arcú emberek tömege borította el a város utcáit. Mindenki sietett. Csipike mindenkivel megakart osztani a boldogságát. Vidáman sétált végig az utcán.
Egy új napocska!
És mi ha esik az eső? Semmiiiiii!
Lesz majd napsütés is!
Az élet a legszebb dolog a világon. Éljünk hát!

Barlangban.

Az emberi civilizáció hajnalán, egy hűvös éjszakában, Altamira barlangjában két elmosott árnyék ingadozott. Halvány tűz cserszegett, egy farönk parázslott. Talán egy villám ütött belé és ettől gyúlt ki...
A barlangban két lény mozgolódott. Talán emberek lehetnek, talán állatok, szürke árnyaknak látszottak. A tűz mellett kucorogtak és melegedtek.Nem kommunikáltak, mozdulataik mintha ösztönszerűek lettek volna, akaratlanul közeledtek egymáshoz és ugyanakkor a meleg felé húzódtak. Egy hatalmas bőrdarab volt a vánkosuk, nyilván egy állatot ejtettek el és ennek a bőrét használták. A parázs kialudt,a kisebbik árnyéklény megszeppenve bújt a társához, szinte oltalmat keresve. Szemeik élénken villogtak a jeges sötétben.
A barlang kihűlt. Az éjszaka hosszú volt és fagyos. A Nagy Lény magához ölelte a Kicsit, egy fölényes pillantást vetett rá és betakarta. A Kicsi hálásan pislogott, biztonságban, melegben volt.Vele már semmi rossz nem történhet...
És jött a hajnal. Vöröslött a láthatár. Két nap virított egyszerre a bolygóra. A távolban egy vulkán okádta a tüzet. A föld magva dübörgött. Tektonikus tevékenység közepette, egy hegy jelent meg a láthatáron.
Egy bolygó születik. Pillanatok alatt tűntek el hegyek, dombok, erdők, felhők, és helyettük újak jelentek meg. A Bolygó élt, minden pórusa lélegzett, vulkánok, földrengések árvizek.
Felébredtek a Lények. Éhesek voltak, szomjasok.
Kimentek a barlangból, vizet és eledelt keresni. Forró láva, száraz magma halmazok között forrásra akadtak. Egy magaslaton egy erdőt pillantottak meg. Egy oázis, amit nem érintett sem a vulkánkitörés, sem a magmavihar.Odasiettek.
Gyümölcsöket, rügyeket, forrásvizet. Mindent együtt gyűjtöttek be, együtt fogyasztottak el.
Este, friss, még kénszagú vulkánkő mellett melegedtek. Egymást ringatták álomba.
Hetekig, hónapokig éltek ily módon.
Piros Kavicsot hozott a kicsinek...körmeivel csiszolta meg, és este, a nyaka köré fűzte. A Kicsi boldog volt...
Idővel, a Nagy Lény egyre kedvtelenebb lett. Fokozatosan, önmagát keresve, eltávolodott a társától...
A Kicsi egy ideje egyedül járt ki vízért és élelemért. A nagy egész nap festett. A barlangfalakat mindenféle mintával, állati formával és démoni lényekkel töltötte meg. Amikor a Kicsi hazatért, a Nagy nyugtalan lett...Megmagyarázhatatlan állapot érte utol. Már a társa jelenléte is zavarta... De a Kicsi mindig visszaért a Barlangba.
A Kicsi szemében már nem volt ott a csillogás. Egy állandó könnycsepp vette helyét a hajdani mosolynak.
A hideg, a hasító éjszakai jeges pára még mindig arra kényszerítette őket hogy egy vánkoson osztozzanak és éjjelre egymás melegét keressék, a Barlangban.
Jártában, keltében a Kicsi új barlangot talált. És elment. A Nagy, rendkívüli állapotban kereste...Egyedül voltak e elhagyatott tájon, egymás melege által élték mindketten túl e zord természetet.
Megtalálta a Kicsit. Pislákoló parázs mellett ült, egyedül, szemei már nem csillogtak a könnytől. A Nagy odaakart sietni, hogy betakarja, hogy vizet vigyen neki...de a Kicsinek megvolt mindene...Hogyan lehetséges ez, hiszen eddig mindent együtt alkottak?
A Nagy távolról leste a Kicsi barlangja bejáratát...Vacillált, tépődött, rágódott...Menjen oda, hiszen megvan mindene, már nincsen szüksége rá...
De hiszen csak ők ketten vannak ezen az átkozott szigeten, mindenhol veszélyek leskelődnek, vulkánok, vadállatok...muszáj megvédenie a Kicsit.
És elindult a Kicsi Barlangja felé.
Gyors, nesztelen léptekkel közeledett, hiszen elveszítette és most újra megtalálta.
a Barlang előtt megtorpant. Halk nevetés hangzott fel a barlangból...A Kicsi mellett egy Másik Nagy Lény ült, és együtt játszadoztak a kezeik árnyékával, a falon.
Mással ment már vízért. Más hozta neki a piros kavicsot.
Már nem voltak egyedül a szigeten.

Ardea Alba avagy a Nagy Kócsag visszatér.

Március.
A Nagy Kócsagok serege hazatért. Nehéz tél volt és hatalmas távolság ál mögöttük. A földközi tenger langyos szellő emlékét már csak hűvös, nedves Tisza menti levegő helyettesíti. Itthoni tavasz, rügyek, szirmok milliói borítják a tájat. Ébredezik a természet.
Ander volt a sereg egyetlen pár nélküli Kócsag hím. Hatalmas, díszes szürkés-fehér tollait megborzolva közeledett a ricsajgo mátkák felé. Az egyik Kócsagmátka felfigyelt Ander határozott, büszke kelletésére. Tollai megfeszültek, megnyúltak. Egymás körül szedetve , érdes hangon kelepeltek. Ismerkedtek.
Hirtelen ismerős, sajátos ricsaj hasított Ander fejébe. Megdermedt. A szive egyre gyorsabban pumpálta a vért, a csőre tűzpiros lett, a szemei villogni kezdtek.
Felszállt, és mámoros állapotában hátranyújtotta a lábait, a nyakát S alakban hátragörbítette és lassú, nehézkes szárnycsapásokkal elindult a ricsaj irányába.
Régi párja várta ott, büszkén és kihívón. Új fészket rakott magának. Habár új párja nem volt még, a fészekről Ander megtudta állapítani hogy Helénnek segítsége volt a fészek építésénél, nem építette egyedül.
Miért (nem) monogám az ember? Miért udvaroltatunk? Miért jó az nekünk, ha sokan körülrajonganak és mi Istent játszva válogatunk, játszunk és kacérkodunk?
Miért kell mindig az a játékszer, amivel más játszik?

Úrnak, bolondnak születni kell, paraszt nő mint a fű.

A világ tele van Pávákkal, Kacsákkal és Csirkékkel.

Párhuzamos mozgólépcsőkön közlekednek, egymás mellet. Mennek felfelé. vagy lefelé.

Néha, egy-egy megtébolyodott csirke átugrik a Kacsás sávba. A többi Kacsa szkeptikusan fogadja, ignorálja vagy lerugja a sávról. Egy egy tehetségesebb Csirke egy kacsa pártfogóra akad, és túléli a Kacsák között. A harmadik kategória pedig a párosodás. Valamilyen társadalmi anomália által, egy Kacsa egybekel egy Csirkével...És együtt élnek a Kacsák mozgólépcsőjén.

De ha szakítanak, visszamegy a Csirke a többi Tyúk és kakas közé? Persze hogy nem, ha már megkóstolta a státuszt, a sznobizmusa, a nagyravágyása nem engedi vissza...Keres más Kacsát magának, megpróbálja egyedül...dacból, büszkeségből, még azért sem megy vissza behúzott farokkal a többi csirke kőzé. Kacsa akar lenni. De Csirke marad örökre. Amit belénk neveltek, az vagyunk. Amit otthon láttunk, azt csináljuk, előbb vagy utóbb. Akármennyire is álcázzuk, csiszoljuk, próbálunk nemesíteni magunkon.

Akinek gyermekkorában a pityókás vajling esett a fejébe miközben Lagzi Lajcsit hallgatott valószínű hogy nem fogja ugyanazt a pályát választani mint az a gyermek akinek egy Idegen Szavak szótára vagy egy Franklin lexikon esett a fejébe...

És az sem mind1 hogy vasárnap színházba, operába megy-e vagy kiül a kapu elé kártyázni.

Nade vannak művelt operarajongó sorozatgyilkosok is, az iskola és a nagyváros még nem garancia arra hogy a gyermek Csirke, Kacsa vagy Páva lesz.

A legfontosabb az amit otthonról kap, amit otthon lát.

Amikor apuka részegen püföli anyukat, amikor félárva vagy, amikor egyik szülőd lebetegedik és te gyermekként elsorvadni látod édesapádat és el is temeted, ilyenkor a szinapszisok az agyadban egy bizonyos neurális mátrixot alakítanak ki.

Amikor gyermekként gyenge családi modellben van részed, felnőttként nagyon nehéz alkalmazkodnod.

Vacak szülei értelmiségiek. Magánórákra küldik, minden könyvet, minden tudásforrást biztosítanak neki. Táborokba küldik, számítógépet vesznek neki.

Perecz szülei is értelmiségiek. Ők is megadnak mindent a gyermeknek.

40 év múlva:

Egy nyirkos, penészes pincelakás..Vacak már a második házasság után van, albérletben lakik, a családi vagyont rég elvitte a kaszinó, ami pedig megmaradt, azt elvitte az első felesége kártérítés -képpen... Olcsó pálinka szagát lehet érezni.

Ez a sápadt, beesett arcú, rongyos reszkető ember valamikor egy hatalmas gyár igazgatója volt...A legjobb éttermekbe járt, a leg exkluzívabb klubok tagja volt valaha...az első Tritonium meghajtású autó a városból az övé volt...

Perec egy borotvával játszott. Kortyolt még egyet a pálinkából és elkezdte az ingujját feltűrni...

Perec kaszál...megvan izzadva, egyszerű öltözetében csak egy 48 éves férfit látunk...miért kaszál ilyen sokat? Napszámos? Kell a pénz neki...nyugdíjas...nem elég a nyugdíj, családja van, talán unokák is...

Perec leteszi a kaszát, megtörli hallantékat, elővesz egy egyszerű üveget és lassan vizet kortyol.

Forrásvíz...miért nem iszik sört? vagy egy hideg üdítőt? Biztos spórol, nem akarja azt a kevés napszámot amit kaszálásból keres erre is költeni. Egyszerű fehér papírba csomagolt szendvicset eszik. Vajas kenyér...sem hideg felvágott..sem pástétom...Egy egyszerű ember...biztos elveszitette az állását és most minden munkát elfogad, amit kap.

Perec fáradt...lefekszik a Nyárfa árnyékában...pihen egyet.

Délután lett...porfelhő közeledik a távolból...megáll...egy gyöngéd kéz érinti Perec arcát...félálmából , picit riadtan kinyitja a szemét...a háttérben egy fekete szörnyeteg fénylik...mintha egy terepjáró körvonalait vélné kivenni. A selymes puha női kéz esmént megérinti...egy gyönyörű magas tündér áll előtte. Perec nem érti mi történik vele...félálomban...biztos ez a földre szállt angyal egy kívánságát akarja teljesíteni.

Perec felébred...Az angyal megszólal: Szívem eleget kaszáltál már, gyere menjünk haza. A gyermekek Máltán vannak táborban, felhevítettem a szaunát, lehűtöttem a pezsgőt, veled akarom tölteni ezt gyönyörű estét. ja, és hazafelé te vezetsz, nem szeretem az új X6 os BMW -det, inkább az én Porschemat szeretem, amit a szülinapomra vettél.

Perec kiment a konyhába. A szülei kereszt-rejtvényeztek, beszélgettek, nevetgéltek. Perec fogta a kis lexikonját és beszállt ő is a Keresztrejtvény maratonba, miközben vidáman mesélte hogyan írt a padtársának szerelmes levelet. Amire az apuka egy rumos csokival 'büntette' meg a fiát, 'Fiam, egyél csokit me másképp nem leszel Kaszanova ha nagy leszel '

Vacak is kiment a konyhába. Az édesapja verte az édesanyját , aki részegen, szinte alélt állapotban hörgött az asztal mellett." Húzz a francba te rohadt bitang, olyan idióta vagy mint a részeg anyád."

Van aki Csirkének születik, szülei Tyúk néni és Kakas bácsi.

És, természetesen a csirkeiség legszebb hagyományaiban, sajátos szabályaiban felneveltetik.

Megtanul szépen csirkésen viselkedni, megtanul a Kacsákkal beszélni és pávákat csak a TV-ben lát a Csirke. Az ő világában a megtanult szabályok érvényesek, a többi csibével, tyúkkal és kakassal jól megy a társalgás, az együttműködés.

Ha Kacsa vagy, maradj Kacsa. Ha otthon a Kacsaság szabályait láttad, és egy csrikével van dolgod, alkalmazz Kacsa szabályokat vele...és nem csirke szabályokat.

A nőből fakadó nemesség megállítja az ütésre felemelt kezet.

De mi van akkor ha nem fakad?

Hát lesújt.

Nemességről, háláról és a vadhajtásokról.

Mi van akkor, ha vadhajtás jelenik meg a gyümölcsfán?
Amikor másokon komoly ügyben segítünk, legtöbbször azt hisszük hogy az illető rá van szorulva, és azt is hisszük hogy nincs más lehetősége, hogy nem éli túl ha nem segítünk neki, és hogy a beavatkozásunk nélkül semmikép sem fogja a szóbánforgó kérdést megoldani.
Nem játszunk egy kicsit Istent ilyenkor ?
Erőt ad az a tudat hogy most döntő szerepünk van az illető személy életében?
Hatalomérzet? Erős uralmi tudat? Egy vallásilag belénk iktatott dogma, emi arra kötelez el minket, hogy másokon segítsünk?
Néha 'Kötelességből' tesszük, megszokásból, sajnálatból, legalábbis ezt hisszük.
De milyen biokémiai reakciókat vált ki az agyunkban ez a tett? Az öröm, a bánat, a hatalomérzet, a szerelem, a vágy, minden biokémiai állapotokra alapszik. Komplex enzimek, aminosavak,
Magunkért tesszük! Egoizmusból, azért a bizsergésért amit utána érzünk. Vagy nem érzünk.
Amint valakin hosszútávon segítünk, azt hisszük, tudatosan vagy nem- hogy az illető tartozik egy hasonló cselekedettel.
És amikor a "Segített" távozik, kezdődik a botrány.
Amikor nem akarunk elszakadni, amikor azt akarjuk hinni hogy szeretünk, amikor azt hisszük hogy szeretve vagyunk, ilyenkor beszüntetjük az agyunknak a védelmi funkcióját.